Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

cseréltek gazdát. Többségükben önmagukat látták el a falvak faeszközökkel is, csupán halvány emléke él - Nagydobrony járomkészítői mellett - házaló szlovák faárusoknak, akik finom kéziszerszámokat, gereblyéket és szerszámnyeleket hoztak a két háború között erre a vidékre. Lényegesen kiterjedtebb volt a gömöri bordások hatósugara, készítményeiket leginkább vándor sonkolyosok hozták és adták cserébe a méhészek viaszáért. Mások szerint vándor bordások jártak, akik sonkolyért adták a szövőszékek becses tartozékát.

102 De jöttek bordások, akik pénzért árulták a szövőbordát: háton hozták portékájukat. Bizonyos azonban, hogy a bordások nemcsak a sonkoly kereskedelmében vettek részt, hanem az emlékezetben összekapcsolódik alakjuk a barkácsokkal, barkácsolókkal is (Rad, Szentmária, Szolnocska, Zétény): ők fojtották le a köpüs és kasos méhészek arra szánt állományát és nyerték ki a mézet és a sonkolyt.

103 Az emlékezet szerint a sonkolyosok gömöri szlovákok voltak, de említenek Somodíba való magyarokat (Abaúj vm., Szepsi közelében) és távoli, Nyitra környéki szlovákokat is. A sonkolyosok kaszákat és kapákat is hoztak cserébe: Kassa környéki hámorokban szerezték be portékájukat. „A sonkolyosok ősszel jártak a faluba, szedték a méhészektől a sonkolyt. Azok csinálták a bordát is a szövőszékbe. Gömörből jöttek. Akinek kellett, annak bordát adtak cserébe, akinek nem kellett, annak kifizették pénzben az árát. Tavaszkor aztán újra jöttek ezek a sonkolyosok, akinek még volt sonkoly, attól szedték és kaszát adtak cserébe. Finom kaszákat hoztak egy csomót. Ha kaszáltunk, beszéltünk is róla, hogy a sonkolyos hozta-e a kaszát, mert az volt a legjobb kasza, amit ezek hoztak. A kasza is a hátukra volt kötve: vastag papírban meg ruhában. 30-40 darabot is hozott egy-egy."

104 Emlékeznek magyar kaszaárusra is, aki Erdély felől hozta a resica acél szerszámokat, melyeket maga válogatott össze a gyárban. Sajátos formájú fa keretben háton hozott 60-70 darab kaszapengét is egy-egy útja során. Jellegzetes alakjai voltak a vándorkereskedelemnek a csuprosok, fazekasok, cserepesek, különösen a gömöriek magas, fonott oldalú szekerei élnek a legidősebbek emlékezetében. Főzőedényeket, cumis korsókat, lekváros fazekakat hoztak elsősorban, s terményért igyekeztek azokat elcserélni. Az emlékezet szerint ezek magyarok voltak, az adatközlők még jellegzetes a-hangjukat is igyekeznek utánozni. A két háború közötti időszakban a Bodrog mentén terjed Pazdics kerámiája, s bécsi döntés után ugyanott déli irányból halványan mutatható ki a magyarországi, alföldi kerámia hatása: szembetűnő, hogy falvainkban (Hardicsa, Garany) Mezőkövesd cserépedényeit említik. A gömörieket igazából nem váltják és nem egészítik ki vidékünkön más jelentős fazekasközpontok, még a sárospataki cserepesek készítményei sem mutathatók ki. A Tisza mentén (Kistárkány, Nagytárkány) vándor gubások emléke él: ezek Ruszinszkóból jártak, s volt, hogy innen vitték a hozzávaló gyapjút és a kész gubát hozták vissza. A különféle iparcikkekkel házaló árusok közül markánsan rajzolódik ki falvainkban is a bosnyák alakja, s elnevezése, amit csak helyenként vált a csecsás (Kistoronya), csecsebecsés (Abara). (Ezekben a falvakban nem említik a bosnyák kifejezést.) Idős adatközlőim azt is tudják, hogy ezek az árusok Boszniából, Jugoszlávia felől jártak Trianon előtt, s arra is figyelmeztetnek, hogy a csehszlovák állam területén cseh és morva területekről is jártak a két háború között hasonlóan felszerelt árusok, s a bos102 Összegzőén: Praslicková, Mária 1979. 103 Geöcze Sarolta 1896. 119. A szomszédos Ung-vidék barkácsaihoz: Bellon Tibor 1989. 25-26. 104 Petrik János, Kisdobra. Szül. 1908.