Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

VÁLTOZÁSOK A FELSŐ-BODROGKÖZ TÁJI KAPCSOLATAIBAN (A Felső-Bodrogköz interetnikus kapcsolataihoz II.) A különböző tájaknak és az azokat generációkon át lakó népcsoportoknak az életmódja, műveltségének regionális tagolódása, belső és külső kapcsolatrendszere egyedi vonásokat hordoz, mindezek szerveződése azonban többé-kevésbé általános történeti és etnológiai törvényszerűségek szerint zajlik. Bennük évszázadok során kirajzolódnak a táj és ember viszonyának változásai, az alkalmazkodás, az életmód, a kultúra szerkezeti módosulásai, s egyértelműen nyomon követhetők az életmód változó és változatlan környezeti és emberi részletei, valamint a változtatható és változtathatatlan feltételei és összetevői. Akár a történeti táj fogalmát használjuk, melyben a természeti és társadalmi viszonyulásban markáns cezúrát jelent a kultúrtáj kialakulása, akár a történeti ökológia ökoszisztémáinak térbeli hierarchiáját - esetünkben geoszisztéma - vesszük alapul, mindenképpen folyamatokkal, változásokkal találkozunk, amelyben a környezet nem lehet „kultúrán kívüli" tényező, mert az emberi tevékenység egy része folyamatosan annak megváltoztatására irányul, s hoz létre önmaga számára is újabb feltételeket.

1 Természetesen az ökológiai feltételek és a műveltség tagolódása közötti viszony is igen bonyolult, s az is belátható, hogy a környezet különféle sajátosságai nem egyforma hatást gyakorolnak a kultúrára,

2 számomra nem kétséges, hogy a Bodrogköz történeti-ökológiai vizsgálatai árnyalt képet rajzolnak a kultúra magjának változásairól, ezen keresztül a táj belső műveltségi tagolódásáról és a környező tájak népéhez való viszonyáról is.

3 Az ökoszisztémák történeti vizsgálatával, de különösen a vizek és erdők változó szerepének, ill. az azokat változtató ember históriájának kutatásával az elmúlt évtizedben új megvilágításba került a táj és a táj formáló kultúra vizsgálata, s ezek kapcsán az eddiginél korrektebb képet ismerünk ma már a Bodrogközről, annak kistáji tagolódásáról is.

4 Éppen a táj, a tájtípusokhoz alkalmazkodó gazdálkodási formációk és településtípusok adtak lehetőséget a Bodrogköz földrajzi és kulturális differenciáltságának megfogalmazására. A vidék táji tagolódásának legszembetűnőbb jegyei, s azoknak az egyes települések népének tevékenységére gyakorolt hatása már elég egyértelműen megfogalmazódik Molnár András 1799-es leírásában is. Megállapítja például, hogy a dombosabb, magasabb fekvésű falvak fát adnak, a folyó menti, síkvidéki települések pedig szénát. 1 A témakör bőséges irodalmából csak a legfontosabbakat említve: Andrásfalvy Bertalan 1980. 3958.; Birket-Smith Kaj 1964. 23-27.; Frisnyák Sándor 1985.; Gunda Béla 1986.; Hardesty, L. Donald 1972. 458-466.; Hofer Tamás 1980. 103-129.; Sárkány Mihály 1979. 564-569.; További bőséges irodalommal: Viga Gyula 1992. 107-117.; Az ökoszisztémák térbeli hierarchiájához: Pinchemel, Ph.-Phinchemel, G. felosztását idézi Rácz Lajos 1994. 314. 2 Steward kulturális ökológiája kapcsán kiemeli ezt Sárkány Mihály 1979. 565. Vö. Steward, J. H. 1973. 3 A kultúra magja, vagyis a létfenntartó tevékenységhez és a gazdasági viszonyokhoz legszorosabban kapcsolódó jelenségek, beleértve a társadalmi, politikai, vallási elemeket is - amennyiben kapcsolódásuk empirikusan igazolható - ugyancsak Steward fogalma. Vö. Sárkány Mihály 1979. 565.; Gunda Béla 1986. 4-6. 4 A kulturális ökológiai kutatástörténetéhez: Sárkány Mihály 1979. 564-569.; A történeti ökológia kutatástörténetéhez és rendszeréhez R. Várkonyi Ágnes több tanulmánya, összegzőén: R. Várkonyi Ágnes 1992. 1296-1309; Rácz Lajos 1993. 1297-1303.; A Bodrogköz táji arculatának változásaihoz: Frisnyák Sándor 1985.; Frisnyák Sándor 1990.227-246.; Lásd még: Borsos Balázs 1994. 95-105.