Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM
mők, külső országi kereskedésre is való. Minthogy a vidékiek nagyobb részén a hegyeknek szőlőt tartanak, vincellérséggel, pásztorsággal, kapával pénzt keresni alkalmatosságok vagyon... A hegyaljai jó szőlők közel vágynak a helységhez, egy-két-három mérföldnyire, és itten határokban különös bort tartó pincék találtatnak, melyekben vidékiek kereskedésre való boraikat tartani szokták." 48 Az utóbbi adat két lényeges mozzanatra is utal. Egyrészt arra, hogy a nagyértékű szőlőket a helybeli földesurak és extraneus birtokosok tartották kézben, másrészt arra, hogy a kiváló adottságú vulkáni tufapincékben kereskedők is tárolták a borukat. Magda Pál szerint Kistoronya Tokaj-Hegyalja része, ugyanakkor második osztályba sorolja Kövesd, Szentes, Helmec, Zemplén, Bári, Ladmóc, valamint Nagytoronya borait. Tanulságos felsorolása is a szőlőfajtákról: Hólyagos, Furmint, Madarkás, Török Gohér, Budai Gohér, Muskotály, Hárslevelű, Balafánt, Leányszőlő, Fejérszőlő, Polyhos, Rózsás, Gerset, Purtsin, Kecskecsecsű, Rumonya, Bogár szőlő, Király édes, Fejér boros, Gyöngy fejér, Zöld szőlő, Batai, Gatsai, Bakator szerepelnek a listáján. A nevek azért is érdekesek, mert azok közül a Bakator, Fejérszőlő, Bogár, Gatsai (Gacsal), Gerset, Gohér és a Romonya (Rumonya) már Szikszai Farbirius Balázs 1570 körül kelt listáján is szerepelnek, jelezve a Felső-Bodrogköz szőlészetének kapcsolatát Tokaj-Hegyaljával. Hasonlóan 16. századi a Hegyalján a Kecskecsecsű említése is. 1791-ből említett TokajHegyalján a Bátai (Batai), 1803-ban a Fejér boros, 1730-ból a Gyöngy fejér, 1791-ből a Balafánt, 1726-ból a Királyédes, 1726-ból a Madárka, Madarkás, 1730-ból a Polyhos, 1726-ból a Porcsin, 1803-ből a Zöld szőlő. A 19. században ugyanazok a szőlőfajták ismertek Tokaj-Hegyalján, mint a Felső-Bodrogközben. 49 Ha hinni lehet Magda Pál pontos adatgyűjtésének, akkor azt kell gondolnunk, hogy valójában csak a két táj közötti táji adottságok, a hőmérséklet, a napsütötte órák száma stb. okozta különbségek jelentkeztek a szőlőtermesztésben és a bor minőségében, meg természetesen a bortárolás, a pincék különbözőségei. Fényes Elek geográfiai szótára falvaink közül Kiskövesd, Csarnahó, Imreg, Kistoronya és Nagytoronya, Szőllőske, Bári, (Bodrog) Szerdahely, valamint Zemplén és Királyhelmec oppidumok szőlejéről és boráról emlékezik meg, kiemelve Kistoronya borának jó minőségét. 50 Az említetteknél később, a 19. század második felében bukkan fel a statisztikai munkákban Kisgéres szőlőjének és borának említése. 51 Boros László kutatásai szerint 1869. december 31-én Szőllőskén 55 telken 7, Nagykövesden 106 telken 95, Királyhelmecen 275 telken 163 pince volt. 52 Borovszky vármegyei monográfiája területünkön Bári, Csarnahó, Szerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Szentes, Királyhelmec, Imreg településeket tartja „bortermő" községeknek. 53 Az említett településeken a rencens gyűjtések során is tetten érhető a szőlőkultúra korai rétege. Tanúsítják ezt pl. a szőlőfajták nevei, amelyekből a technikai váltás, a homoki szőlészet elterjedésének nyomai is kiérezhetők: Bakó, Furmint, Hárslevelű, Delevár, Otelló, Izabella, Polyhos, Gersec, Balafánt, Gohér, Cájder, Noha - gyakran együtt, egy helyről. De a terepen járva jól megfigyelhetők a régi szőlészet nyomai is. A teraszok - olykor csak nyomokban -, a több generáció alatt kikapált lingó kövekből rakott garádok, Toronya, Bári, Kisgéres, Helmec, Szőllőske olykor vélhetően középkori 48 Takács Péter-Udvari István 1995. 49 MagdaPál 1819.; Balassalván 1991. 95-153.; Boros László 1994. 50 Fényes Elek 1851. 51 Keleti Károly 1873-as statisztikájának vonatkozó adatait idézi: Boros i. m. 52 Boros i. m. 53 Kossuth János é. n. 197.
