Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM
arról ismerték a falut a környéken. Volt gyümölcs másfelé is, de ilyen értékes gyümölcs, mint a mienk csak Máramarostól lejjebb volt, Técsőn. Onnan voltak is megnézni a mi gyümölcsösünket, mert hallották, hogy itt is igen híres gyümölcs terem." 21 „A Tiszakertben az almának egészen különös ézi volt. Nekünk most is van itt a kertben (ti. házikert - V. Gy.), de nincs olyan jóézű alma, mint ott volt! Azt a részt a Tisza járta: a gyümölcs is sokkal jobb ézü volt, és más volt a zamatja. De még ott sem volt egyforma: másfajta talaj volt az egyik részen, mint a másikon, más volt a gyümölcs ézi is, ami ott termett. Más volt a gyümölcs az iszapos részen, más az agyagon vagy a homokon. De innen nem kellett elvinni a gyümölcsöt a piacra! Ide jöttek érte a vevők, megvették még a fán, féléretten!" A változás másik összetevője az értékesítési viszonyok Trianon utáni megváltozása volt. (A gyümölcskereskedelemről alább részletesebben szólok.) A Magyarországra való beszállítás lehetősége megszűnt, a belső piac megváltozott. Piacot csak igényesebb gyümölcs remélhetett. Az 1920-as évektől a metszés elterjedése, a permetezés megkezdése, a korábbi fajták intenzívebbekkel való lecserélése adta meg a tarkányi gyümölcstermesztés új lehetőségét, amihez jól szervezett értékesítési hálózat is társult. Az új fajták révén a gyümölcsszüret ideje meghosszabbodott, több embert foglalkoztattak a szűkebb környékről is. 1940-ben már azt írja a vármegyei monográfia, hogy „leginkább a kistárkányi gazdák tulajdonában levő 235 kat. hold területen telepített kisebb régi gyümölcsösök méltók figyelemre". 22 A helybeli református pap, egy Olasz Janka nevű magyarországi vállalkozó, valamint ungvári résztulajdonosok által kialakított új típusú gyümölcsészet a második világháború áldozata lett, beleértve az újabb határmódosításokat is. A helybeli gazdák azonban folytatták a megkezdett munkát, amíg a közös gazdálkodás céljára el nem vették földjeiket. Néhány évig még a szövetkezetnek (JRD) is volt gyümölcs ágazata, az 1950es évek közepén azonban kihúzgálták a gyümölcsfákat, elpusztítva ezzel egy nagy múltú gazdasági ág nyomait is, ami generációkon át részese volt a tárkányiak életének. A tarkányi példa egészében nem tipikus a Felső-Bodrogköz falvaiban. A termesztés általában megőrizte extenzív formáját, s a korábbi gyümölcsösök ápolására, nemesítésére nem fordítottak gondot. A nemesebb fajták általában ott jelentek meg először, ahol nem voltak gyümölcsösök korábban: a házikertekbe ültették őket. Az új fajtákkal érkezett a metszés technikája, a permetezés is. Feltűnő azonban, hogy ily módon nem alakultak ki új „gyümölcsös falvak", hanem a termesztés főleg az önellátást szolgálta ezeken a helyeken. (Belejátszott ebbe a pálinkafőzés nagyobb volumenű megindulása is.) Az értékesítésben, piacozásban a korábban arra „szakosodott" falvaké maradt a fő szerep, ami aztán fokozatosan feloldódott az állami felvásárlás és értékesítés rendszerében. A közös gazdálkodás megindulása után a házikertek lettek a termesztés központjai, egyszersmind meg is szüntetve a korábbi vákuumot, ami a tájon belül gyümölcskereskedelmet indukált. A városok ellátásában pedig egyre kisebb szerep maradt a korábbi falusi termesztőknek. A trianoni békeszerződést követő határmódosítás utáni időszakból nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok. Mivel azonban az egyes települések gyümölcstermesztéséről gyűjthető recens adatok egészében tükrözik az azt megelőző állapotokat, nem tanulság nélküli az utolsó, 1895-ös statisztikai adatsor bemutatása, ami fő vonásaiban érzékelteti az egyes falvak gyümölcsfaállományát, annak összetételét, s a tájon belüli többleteket és hiányokat, amelyek az árucsere mozgatói is voltak. Az adatsorból ki kell emelni Kistárkány kiugró mutatóit, különösen a nagy szilvafaállományt, valamint a 21 P. Szathmáry Károly 1863. 387-388.; Váradi Ferenc, Kistárkány. Szül. 1910. 22 Csíkvári i. m. 63.
