Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM

mind a belső telkeiken, mind a falun kívül - pl. szőlők alatt - voltak gyümölcsöskertjeik. Pl. Kisbári: „Gyümölcsösök, káposztáskertjeik mind a telkeiken, mind kívül a mezőn vagyon. Somot is szedni szoktak a ligeten." Bél Mátyás Ágcsernyőről írja, hogy „körülötte gyümölcsösök vannak", a Királyhelmec határában húzódó szőlő- és gyümölcsöskertekről kifejezetten elragadtatással ír: a város határában olyan sok a szőlő és gyümölcs, s „a lejtő oldalait a szőlők meg a gyümölcsfák mindenütt úgy beárnyékolják, hogy majdnem azt hiszed, hogy a Champs Elysées szépséges környezetét látod itt."

8 A szőlőkben ott díszlettek a gyümölcsfák is, amint azt Molnár András Szentesről írja (1799): „a cseresznye fákbúl több hasznot vesznek mint a szőlőkbül".

9 Lényegében hasonló táji különbséget kell kitapintanunk a gyümölcstermesztésben Zemplén megye egész területén, jóllehet a vármegye monográfusa annak egészét dicséri: „A vármegye egész területe alkalmas a gyümölcstermelésre...nincsen olyan honi gyümölcsfaj, amelyik itt ne díszlene, s amelyet haszonnal termelni ne lehetne. Csakhogy a fajok megválasztásával eddig alig törődött valaki; a gyümölcsfákat ötletszerűen, a fajokkal való különösebb bíbelődés nélkül ültették el.

10 A gyümölcstermő térszínek vizsgált területünkön is eltérő gyümölcsfajtákat nevelnek. Amíg a szilvásligetek többsége a vizekhez közel, egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódik, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén, a Bodrog túlsó oldalán Csamahó cseresznyéje különösen híres volt, csakúgy, mint Tokaj-Hegyalján a zempléni Tolcsva gyümölcse. Molnár András 1799-ben kelt vármegyeleírása Szentesről külön is megemlékezik: szerinte ez a település a cseresznyefákból több hasznot vett, mint a szőlőből." Geográfiai szótárában Fényes Elek Királyhelmec cseresznyéjét említi híresként.

12 A Felső-Bodrogközben azonban a gyümölcstermesztés súlypontja az ártereken maradt, még a vízrendezés után is megőrizve a korábbi termesztés számos hagyományát. A gátakon belül a régi vízi világ számos maradványához hasonlóan élt tovább a gyümölcstermesztés is, megőrizve számos archaikus technikát, s a haszonvétel extenzív formáit. Ennek lezárását - hasonlóan a mai Magyarország területéhez - a közös gazdálkodás, a JRD megalakulása késztette.

13 Az alábbiakban ezt a folyamatot két Tisza menti gyümölcstermesztő falu, Nagytárkány és Kistárkány példáján igyekszem szemléltetni.

14 A közös gazdálkodás bevezetése előtt a Tisza-völgy szlovákiai és magyarországi oldalán egyaránt magángazdák birtokában voltak az ún. Tisza-kertek, az ártéri gazdálkodás jellegzetes reliktum területei. Nagytárkány és Kistárkány mellett hasonlók voltak a Bodrogközben Zemplénagárd, Révleányvár, Tiszakarád és Cigánd térségében is. Az utóbbiak századunkban is elhanyagolt szilvások, gyümölcserdők voltak.

15 A tarkányi Tisza-kertek első említésére magam egy 1825-ben keltezett peranyagban bukkantam.

16 „...vagyon még a Néhai Tettes Apagyi Antal successorainak hasznos 8 Bél Mátyás leírását közreadja: Püspöki Nagy Péter 1977. 909., 915. 9 Molnár András 1799. 145. pag. 10 Borovszky Samu (szerk.) é. n. 198. 11 Borovszky i. m. 198.; Molnár András leírását részben közli: Udvari István 1992. 80., 83. \2 Fényes Elek 1851. II. 90. 13 Az ártéri gazdálkodás történetéhez és történeti periódusaihoz, különösen az ártéri gyümölcsösökhöz: Andrásfalvy Bertalan 1973. 37-39.; Andrásfalvy Bertalan 1975. 250-273.; Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson 1975. 107-109.; Bellon Tibor 1991. II. 119-120. 14 A kérdéssel önálló tanulmányban foglalkoztam: Viga Gyula 1993. 423-434. 15 Csikvári Antal (szerk.) 1940. 63. 16 Apagyi Antal örököseinek pere. ZmLt. Úrbéri törvényszéki és tagosítási iratok, VH/c/2.25. doboz, szám nélkül. Kistárkány község iratai. Nagytárkány anyaga és tagosítási térképe nem maradt fent.