Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 1. Szőlőművelés-borkultúra

egyszer Her Józsa bevethesse ganajozás után". A szántó trágyázása feltételezi az intenzívebben művelt szőlőét is. A szőlőművelés - általában jeles napokhoz kötött - szakaszai közül a legfontosabb a szüret időpontja. A források bizonyos típusainak hiánya miatt a szüret kezdetének 16. századi időpontjára nincs biztos adatunk. A Bakócs-codex 1493-96-ból való egri számadásaiban 1495-ben a 86. fólión Szent Mihály napját említik, majd a bejegyző a szegedi zsinatra küld valakit, és a Demeter napi vásár kiadását is említi. A 87. fólió így kezdődik. „Szüret idején a tized megtekintésére Miskolcra, Hejcére, Liszkára stb. mentem, és innen ide-oda járkálással (ambulando) majdnem 16 napot töltöttem el". Simon-Juda napja Hejcén találja a Számadáskönyv vezetőjét.

448 A bejegyzések szerint a szüret Miskolcon előbb volt mint a Hegyalján, és Szent Mihály valamint Simon-Juda nap között lezajlott ebben az évben. Bél Mátyás Lukács napra teszi a miskolci szüretet, de a 18. század elején már aszút is szednek.

449 Az aszú miskolci termesztésére pedig a 16. századból nincs adatunk (igaz, egyéb fajta és minőség szüretelésére sem). A Lukács nap mellett szól egy 1607-ból való vármegyei jegyzőkönyvbe beíratott per is, mely során vitézlő Czikó János, miskolci nemes panaszolja, hogy 1603-ban a diósgyőri birtokos, enyingi Török István servitora Lukács nap tájban (circa festum Beati Lucae Evangélistáé) 6 vagy 8 kád borát rabolta el szekeréről.

45 Czikó János valószínűleg szőlejéből tartott hazafelé (in publica et libera via), szekerén kádakban (scaphia) a színmust, s négy év múlva, a per idején úgy emlékezhetett, hogy az eset csak Lukács nap körül történhetett, hiszen ez a szüret időpontja. Hogy Lukács nap (október 18.) előtt is beérett a szőlő Miskolcon, igazolja a Balassa örökségre vonatkozó vármegyei jegyzőkönyvi bejegyzés. 1577. szeptember 15-én Balassi Bálint és Ferenc miskolci házánál a leltárt felvévén a szőlőkhöz is kimentek a vármegyei szék megbízottai, melyekből a Sáfrányszőlő vagy Kertszőlő termése a szőlőtöveken már érett volt (fructus vineae super viribus et maturi extitissent), ugyanúgy a másik Görbeszőlőé is, amely termésével együtt (una cum fructibus tunc existentibus) 300 forint és 50 dénárt ért.

451 A szőlő-, borfajtákra és borkészítésre, borkezelésre sem állnak primer források rendelkezésünkre. A Miskolcon kedvelt szőlőfajtákat először Bél Mátyás kéziratban maradt s bejezetlen monográfiája foglalja össze 1720 körül. Ha a 18. század eleji miskolci szőlőfajtákat összevetjük azokkal, melyek Szikszai Fabricius Balázsnak, a szikszai születésű sárospataki tudósnak 1570 körül megjelent Nomenclaturájában is szerepelnek,

452 találunk egyező fajtákat, melyeket - korabeli ismertségük és hegyaljai használatuk okán Miskolcon is kedvelhettek már a 16. században is. Ilyen a Gohér, amely az egész Kárpát-medencében elterjedt fajta volt, a Fejérszőlő vagy Fehérszőlő, amely a 16. század második felében Erdélyben is ismeretes volt.

453 Talán a Ruzsin szőlőhegy is s Rózsás, Rózsa nevű szőlőfajta nevét és szinét őrizte meg, mely Szikszai Fabricius Balázs szerint a kor kedvelt szőlőfajtája volt. A borkészítés módjára a fennmaradt kádak, hordók említésén túl a korabeli források csak utalásokat közvetítenek. 1563-ban Miskolc latin nyelvű jobbágypanaszában említik, hogy akinek szőlője van a szőlőhegyen, az szüret idején előbb a szőlőben musttá nyomja ki a szőlőszemeket, majd ezeket hazafelé szállítja a sajtolásra vagy másodbor (lőre) ké447 M.jk. 451. 448Kandra 1887 424-425. 449 Bél 1720 k. 450 BmLt 501/1 3.k. 702. 451 BmLt 501/1 2.k. 350-352. 452 Balassa 1991 115-129. 453 Bél 1720 k. és Balassa 1991 118-122.