Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 4. Dézsmaadó jobbágy-adófizető polgár

lyos terheiben, magas adóiban való osztozást sem kívánhatták sokan azzal vállalni, hogy itt szereznek birtokot. A máshol birtokló miskolciakat extraneus birtoklásuk egy más jobbágyi közösséggel, gazdálkodással fűzte egybe. Terheik, nem számítva a művelés nehézségeit, Miskolcon nagyobbak voltak azzal, hogy a város-egyház különadóját is szedték tőlük, melyet esetleges miskolci birtokuk után is meg kellett adniuk. A nagyszámú miskolci dézsmafizető döntő része bizonyosan a helyi lakosságból került ki, s a miskolciak extraneus birtoklása is arra mutat, hogy a mezővárosban jelentős számú olyan réteg egzisztált, amely részben vagy teljesen a szőlőművelésből tartotta fenn magát és családját. Ismeretes az egyházak birtokában lévő ingatlanok (szőlők, házak, hidak, malmok, szántók) és az egyházak szerein telket bíró zsellérek kapcsolata. Ezt a zsellérréteget igen nehéz a források alapján meghatározni, de a legkisebb szőlőbirtokkal rendelkezőkben jórészt őket láthatjuk. Bérmunkájukkal alapvető termelőerőnek számítanak a nem egyházi tulajdonú mezővárosi szőlők munkaigényes művelésénél is, s mivel zsellértelkük után nem jár pertinencia a mezőváros határában, kénytelenek a szabad forgalmú szőlőhöz, mint létfenntartó ingatlanhoz fordulni. A bor iránti szüntelen kereslet a szőlőművelésnek töretlen konjunktúrát biztosított 16. században, s viszonylag kis szőlőbirtok vagy szőlőbirtokok is jövedelmezőnek számíthattak, ha tulajdonosuk megfelelően művelte őket, sőt alapját képezhették birtokosuk egzisztenciális emelkedésének. A zsellérek egyik első megjelenését véljük abban az 1489-ben kiadott miskolci oklevélben, ahol Miskolc bírája és esküdtjei mellett a szegény és gazdag polgárok és hospesek közössége (universitas civium et hosrátum divitum et pauperum de Myskolcz) szerepel, természetesen a szegények mögött. A miskolci dézsmaadók között feltűnő az alacsony dézsmát fizetők nagy száma. 7 év dézsmajegyzékeit összevetve (1549, 1577, 1578, 1579, 1583, 1594 és 1603) az összes dézsmaadó 3072 fő, s ezek közül fél egri köblös (15 iccés) vagy kevesebb dézsmát 891 fő (!) adott, vagyis az összes dézsmaadó 29%-a. A három köblön (az alsó érték maximumának hatszorosán) felüli dézsmát 362-en teljesítették a 7 évben, az összes dézsmaadónak 8,4%-a. A zselléreket személyükben, a családokat tekintve, más forrás híján igen nehéz azonosítani, de úgy véljük, a Tóth családnevűek egy része valószínűsíthetően zsellér volt. Az Avasi templom körüli zsellérsorok/utcák egyikét - a Papszer mellett - Tót utcának (Tóth-ucza) nevezi az 1563-as miskolci urbárium,

406 s ha megnézzük a Tóth nevű dézsmaadókat, azt látjuk, közöttük nagyobb arányban adnak alacsony dézsmát, mint az egész dézsmaadó-népesség körében. 1549 és 1603 között 7 dézsmajegyzéket vizsgálva (1549, 1577, 1578, 1579, 1583, 1594, 1603) az őszes dézsmaadó 3072 fő. A 15 iccén aluli dézsmadizetők (895 fő) között 70 Tóth családnevű van, a legtöbbet (90 iccén felül) fizetők (362) között csak 9. A teljes dézsmafizető népességre a szegények-gazdagok aránya, mint láttuk: 29%-8,4%, míg a Tóth családnevűek között (a 7 évben összesen: 173 fő) 40%-5%. Feltűnő a Fazekas családnevűek átlagon felüli magas száma a szegények (zsellérek?) között. Az összes Fazekas (a hét évben 48 fő) közül 18-an adnak 15 icce alatt, s csak egy fő 90 icce felett (Fazekas Demeter 1577-ben a Bedegvölgyön 135 iccét). A szegények-gazdagok aránya a bordezsma fizetését tekintve a Fazekas családnevűek népességében: 54%-2%. Ha a kisbirtokok topográfiáját vizsgáljuk, célszerűnek tűnik a szőlőhegyek szerint felvett dézsmajegyzékek (1549, 1577, 1578) alacsony termésátlagú (15 iccén aluli dézsmát szolgáltató) szőlőinek lajstromában megvizsgálni az egyes promontoriumok és az összes szőlőhegy dézsmaadóinak arányát, s ezt összevetni a három év valamelyikének (1578) hasonló paramétereivel. A három évben 16 icce alatt összesen 364 dézsmaadó fizetett, 1578-ban pedig 625 fő adott bortizedet Miskolc szőlőhegyein. 405 OL Dl 83949 406 OL UeC 87/73