Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 4. Dézsmaadó jobbágy-adófizető polgár
családnevén is valaki más ad bordézsmát Miskolcon. A nevek összevetése arra mutat, hogy az extraneusok nem a miskolci gazdálkodó elitből kerültek ki, talán nagy jobbágycsaládoknak az öröklésből kiszorult fiatalabb tagjai, vagy a miskolci zsellérek olyan csoportja, amely képes volt kisebb, de nem miskolci birtokot szerezni. Ezt látszik erősíteni az 1578-as regestrum is, amelybe Diósgyőrben 30 miskolci extraneust (Extranei Miskolcz) vettek fel. A 30 névben csak a Nagy családnév maradt meg az előzőekből, ill. Lantos Andrásé, aki 1577-ben már Miskolcon is dézsmaadó, de úgy látszik diósgyőri szőlőjéről sem mondott le. Ezen túl teljesen újak tűntek fel, ami a szőlőbirtokosok átlagosnál is nagyobb fluktuációját mutatja. A nagyobb családok ifjabb (?) tagjainak birtoklására enged következtetni Nagyjános Pál és Nagyjános Antal neve, akiket valószínűleg apjuk után hívnak így. Csulyak Lukács, az egyik legnépesebb dézsmaadó család tagja Miskolcon csak 1583-ban, Szűcs Jakab 1594-ben és 1603-ban, Szűcs János 1583-ban jelenik meg a szőlőművelők között, valószínűleg ekkorra sikerült a város szőlőhegyein birtokot szerezniük. 6-7 név csak az 1578-as extraneusok listáján fordul elő, ők nem tudták a miskolci birtokosok közé verekedni magukat. Most többen vannak, mint 1549-ben, akik Miskolcon is dézsmaadók, mint Csiszár András, aki több szőlő után is ad dézsmát Miskolcon, vagy Fülöp Imre, Szegő Márton, Halász Ambrus, Balog Pál, akik 1577-79 között ott vannak a miskolci szőlőművelők között is. Bányai Péter, aki többször is volt miskolci főbíró 1577-ben kiemelkedő mennyiségű dézsmát fizet Miskolcon, s a Csulyak, Csiszár, Halász, Túri, Kádas, Balog családnevűek mellett a miskolci telkes jobbágyi elitet képviseli a diósgyőri extraneusok között, fő jövedelmük azonban nem innen származik. 1575-ben 401 szintén nem írtak össze Miskolcon extraneusokat, de a Miskolc melletti Sajókeresztúr határában 1576-ban 51 miskolcinak van szőlője, vagyis a keresztúri extraneus birtokok száma 10%-kal növeli a miskolciakét. Közülük 32-en csak itt dézsmafizetők, Miskolcon gabonából sem adnak, 402 ami a telkes jobbágyok csoportján kívülre helyezi őket. Kissé távolabbi, de még a környéken lévő helységekben is akad miskolci extraneus, mint 1574-ben Bodrogkeresztúrban Borbély Ambrus vagy Hernádnémetiben Mészáros Mihály 1571-ben 403 Borbély Ambrus néven Miskolcon senki nem ad dézsmát a 16. században, Mészáros Mihály is csak egyszer szerepel a miskolci dézsmajegyzékekben 1578-ban, 29 iccés alacsony értékkel. Az 1570-es években gyarapodott miskolci extraneusok 1594-ben elérték a maximumot, amikor Arnót, Csaba, Felsőzsolca, Vámos, Görömböly és Tapolca szőlőhegyein 128 miskolci adott bortizedet, míg Miskolcon csak 274-en, azaz az extraneusok 46%-kal gyarapították a helyben fizetők számát. 83-an a szomszédos Görömbölyön és Tapolcán, a tapolcai apátság egykori birtokán bírtak szőlővel, s Miskolcon egyáltalán nem fizettek dézsmát. 404 Az extraneitás ilyen mérvű kiterjedésére nem találtunk kellő magyarázatot, de mindenképpen kapcsolatban lehet a termelőerőknek, gazdaságnak, népességszámnak azzal a csökkenésével, amelyet Miskolcon az 1583-as 132 portaszám 70-re való zuhanása (1595) jelez, alig több mint 10 év alatt. Az extraneus birtoklók miskolci hiányát valószínűleg nemcsak a források elégtelensége okozza, hanem a miskolciak valószínűsíthető ragaszkodása helybeli birtokukhoz, a város kommunitásának kiterjedt jogköre a szőlő birtoklása körüli ügyekben. A város sú401 N.Kiss István ezt a dézsmajegyzéket 1576-ra teszi, mivel az első lapján ez az évszám áll, de az Országos Levéltár jelzete szerint: Reg.Dec. Borsod 1575/4 402 N.Kiss 1960 190-195. 403 N.Kiss 1966 123. és 280. 404 N.Kiss 1960 442-446.
