Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 4. Jobbágyi szőlők-miskolci polgárok

meghozatalánál - s a késői kutatót is a szálak felfejtésénél - példa az Alszercn fekvő szőlőbirtok esete 1589-ben. „Miskolci Halász Gergely, Kassán lakozó az mely szőlőjét az Alszeren adott volt Zabari Demeternek, mely szőlőjét ennek előtte kötötte volt adósságáért Ötvös Jánosnak, miskolcinak, mely adósságért ugyan kezes is volt Zabari Demeter Ötvös Jánosnak, tudniillik 300 forintig, mely adósságot ugyan törvény is reá vetett volt Zabari Demeterre, mely adósságot Ötvös Jánosnak megadtak, azért Zabari Demeternek adta volt Halász Gergely azt az Alszeren való szőlőt 100 forintért, mely szőlőt az Halász Gergely felesége tiltott az gyermekire, azért mostan Halász Gergely azt a szőlőt a miskolci főbíró előtt, Balázs deák előtt újonnan vallotta Zabari Demeternek."

316 1579-ben Bakos Andrásnak tartozott 75 forinttal Kazay György, szentgyörgyi szőlőjének termését ill. hasznát kötötte az adósság fejében. Leszámítottak azonban kb. 20 forintot a művelésre, így csak 56 forint 25 dénárnak kell kitelnie a szőlő hasznából.'

17 A fenti szerződés és más források is tanúsítják, hogy a művelés, sokszor nem is csekély értékét mindig betudják ill. leszámítják a szőlőbecsünél. A szőlőhöz lehet adomány révén is hozzájutni, mint láttuk, de ez az aktus kívül esik a városi ingatlanforgalmon, hiszen csak a mezőváros földesura élhet a rá háramlott, esetleg más úton megszerzett dézsmás szőlő adományozásával. 1594-ben a földesúr tiszttartója, Batizy Mihály bocsátja miskolci Varga Bálintnak örök birtokába azt a szőlőt, melynek előző tulajdonosa a fogságból megszökött Molnár Mihály jobbágy.

318 A szőlő után 1594-ben már dézsmát is ad. Láttuk, a földesúr adománya általában kiváltságokkal járt együtt, de ezeket a kiváltságokat szolgálataik mellett pénzért is megszerezhették a város polgárai inskripciók, zálogosítások formájában. A zálogbirtokosok kezén a 17. században a továbbzálogosítás gyakorlatával szinte szétolvadt az egykor egységes diósgyőri koronajószág, de a 16. században még csak elvétve találunk olyan adatokat, melyek a telkek, szőlők inskripciójára vonatkoznának. A pénzért nyert inskripciós birtokjog általában meghatározott időre, sokszor az új birtokos élettartamára szólt, és a birtokot kivette a földesúri kötelezettségek alól, ideiglenes, a földesúrihoz hasonló joggal ruházva fel. Ez egyszersmind az uradalom integritásán is csorbát ejtett, melyhez a 16. századi zálogbirtokos családok, úgy tűnik, még ragaszkodtak. Miskolc a 18. század elején a zálogbirtokosok kezéről visszakerült a Kamarához, s ez az új birtoklási szituáció késztette a Kamarát és a várost a 16-17. századi inskripciók • 319 3''0 számbavételéhez. Mind a kamarai összeírás, mind a város összegyűjtötte iratok " alig tartalmaznak 16. századi szerződést, annál többet a következő évszázadból. 1591-ben Kottházy Ferenctől (diósgyőri officiális) szereznek inskripciót Pál deák és örökösei 300 forintért egy házhelyre és két szőlőre a Szentgyörgyön és a Bedegvölgyön.'

21 1601-ben enyingi Török István és Nyáry Miklós ad egy házhelyet és két szőlőt (Középszer és Szentgyörgy) a Bornemissza családnak.

322 A Kamara Levéltárában fennmaradt jegyzék szerint ismét csak Kottházy Ferenc ad 1596-ban Kispál Jánosnak egy telket és két szőlőt 250 forintért.

323 A kevésszámú inskripció nem változtatta meg, de még csak meg sem rendítette a 16. századi miskolci telckés szőlőállomány alapvetően úrbéres, dézsmaköteles jellegét. 316 Uo. 314. 317 Uo. 168. 318 Szendrei 1904 II. 122. 319 OL NRA 266/3. 320 Kötelkönyv 127-157. 321 Kötelkönyv 128. 322 Uo. 129. 323 OL NRA 266/3