Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 4. Jobbágyi szőlők-miskolci polgárok
A mezőváros kommunitásának és a szőlőingatlan forgalmának legszorosabb kapcsolata elhagyott, műveletlen szőlők új birtokos kezére való juttasában manifesztálódott. A különféle terminussal illetett eljárás: szőlőből való kivetés, elbecsülés, megbecsiiltetés, szőlőre szabadság szerzése mind a tanács tevőleges közreműködését igényelte egy olyan szőlő megszerzéséhez, amely - ismert vagy ismeretlen birtokjogon - másé volt. A városi jegyzőkönyv sokszor nem árulja el, miért lett régi tulajdonosa érdemtelen birtokára, de a legáltalánosabb ok: a szőlő parlagon, művelés nélkül való hagyása. „1588. április 19. az tapolcai hegyen becsültek el egy szőlőt, parlagot Kádas Sebestyéntől Aszalós Andrásnak, mely szőlő vagyon az Kőkötőn, kit becsültek ennyiben 5 forint." Aszalós András ugyanezen a napon Fehérvári Imrétől is elbecsültet egy szőlőt a Szentgyörgyön, melynek „egyik felől ő maga a szomszédja, másik felől az út". A becsérték: 38 forint 79 dénár. 324 Aszalós András nekilendült birtokszerzésében már meglévő szőlejét is gyarapította egy tagban. A jegyzőkönyv nem mindig tudósít, hogy a becsült árat azonnal meg kellett-e térítenie a tulajdonosnak, de valószínűnek látszik, hogy általában csak akkor kellett fizetni, ha a régi birtokos, vagy örökösei tiltást jelentettek be. Erre vall a jegyzőkönyv 1590-ből, amikor Hacsi Jakab középszeri parlagját Gombos Andrásnak és Borbély Péternek becsülik: „Intéztük arra, hogy mostan 12 forintot ér, ezt emlékezetre írtuk meg". 325 Az örökösök ugyanis a szőlő esetleges visszavételénél kötelesek voltak a szőlőbe fektetett munkát, a szőlő építését megtéríteni a régi és az új becsérték különbözetében: 1600-ban Szabó Jánosnak becsültek egy szőlőt, mert az örökösök gyermekek lévén még nem tudták művelni, a tanács 28 forintra becsülte. „Szabó János ilyen okkal állott hozzá az műveltetésére, hogy mikoron jövendőben az gyermekek elégségesek lennének az műveltetésére és hozzá akarnának térni az szőlőhöz, ismég akkoron újonnan menjenek ki az tanács uraim és lássák meg az épségét, és az mennyivel jobb leszen, mint akkoron, mikor Szabó János hozzá vette hát Szabó Jánosnak feltérítsék az ő kegyelme munkáját." 326 A szőlő erőszakos megszerzésének módja az irtványból való kivetés. Her György, a miskolci mészárosdinasztia tagja, aki majd Bocskaitól nyer címert és nemességet a 17. század elején, gyakran élt ezzel az eljárással, így növelve szőlőbirtokát. Nemesi címerrajzán is szerepel a szőlőfürt a sisakdíszben, emlékeztetendő, hogy társadalmi emelkedését szőleinek is köszönhette 327 (11. kép.) 1595-ben a főbíróságot is viselt Her György 1599-ben Petheházy János pap fiát, Pál deákot, Lőrinc deákot és Tibold Zsigmond borsodi birtokos nemes miskolci jobbágyát, Tóth Mihályt vetette ki ortványából. 328 Az irtvány, az extenzív műveléssel szerzett szőlőbirtok azért is lehetett értékes tulajdonosa számára, mert a hegyaljai szokásjog mutatja: új szőlő telepítésekor a földesúr ideiglenes dézsmamentességet adott a birtokosnak. 3 Her György 1600-ban nincs a dézsmaadók • • i 330 között, 1603-ban viszont egyike a 202-re zuhant miskolci bortermelő jobbágyságnak. Ekkor fordulhatott termőre egyik kivetéssel szerzett birtoka. „1598. Her György vetette ki Tóth Mihályt, Tibold jobbágyát egy ortványból 10 forintért és 30 dénárért, mert hog^y az urak őnagyságok jobbágya lévén. Nem engedték, hogy más úr jobbágya bírja." 33 324 M.jk. 292-291. 325 Uo. 332. 326 Uo. 460. 327 Szendrei 1890 III. 268. 328 Uo. 453-454-455. 329 Orosz 1960 9. 330 OL Reg.Dec. Borsod 1600/8, 1603/6. 331 M.jk. 454.
