Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

a kiszolgált várkatona (veteranus servitor) ezt a jutalmat (remunerationem) kapja hűséges szolgálataiért. Jelen kérés azonban, ha igaz, nem teljesülhet (procedit), mert amint utóbb megtudtuk, vannak törvényes örökösök (heredes legitimos), akikre a ház és szőlő marad."

137 Valószínűleg tényleg nem kapta meg Vas István egy fegyverben eltöltött élet jutalmát, ugyanis a diósgyőri határban fekvő Kerekhegy promontoriumon az 1579-es dézsmajegyzékben csak a birtokszomszéd fizet tizedet, Vas István nem.

138 Hogy a várszolgálat és a szőlőmüvelés megfért egymás mellett, igazolja egy Szendrőben szolgáló zsoldoskatona (stipendiarius miles) vallomása Borsod vármegye jegyzőkönyvéből. Az agilis jogállású Szűcs Pál (agilis Paulus Zeöch) elmondja, hogy 1609-ben Korláth Istvánnak, a szendrői vár kapitányának bizonyos összeg fejében eladott egy szőlőt a szendrői vár promontoriumán (in meta promonthorii Arcis Zendreő), melyet sok fáradságával, munkájával, költségével újólag felépített, művelt, és sok évig tizedfizetés nélkül szabadon és békességgel birtokolt (multis suis fatigiis, laboribus et expensis demo, et ex novo aedificasset, parasset, ac a multis annis sine omni Decimae solutione liebere 139 et pacifiée possidisset). Diósgyőri tiszttartó

140 és várnagy volt vitézlő (egregius) Miskolczi Ambrus deák is, aki 1589-ben meghalt feleségének és egy évvel korábban elhunyt fiának a miskolci Avasi templomban állított síremléket.

141 Egy 1595-ből való birtokosztály során a miskolci nemesi kúriát és a tapolcai és miskolci Győroldal és Istenhegye promontoriumon lévő szőlőket osztják meg Ambrus deák és féltestvére Miskolczi Márk deák (terebesi majd pataki várnagy) özvegyei ill. gyermekei között.

1 1668-ban Ambrus deák unokái tesznek osztályt az Egri Káptalan előtt, amelyben miskolci és diósgyőri nemesi kúriák (curiae Nobilitares), valamint a diósgyőri Baráthegye, a miskolci Istenhegye és Király valamint a tapolcai Tapolcza szőlőhegyeken lévő szőlőket osztják meg az örökösök között.

143 A birtokosztályokba foglalt szőlőbirtokok bizonyosan dézsmamentesek, hiszen 1668-ban mint allodiális és szabad szőlőket (cum vineis allodialibus in Promonthorio ejusdem oppidi Miskolcz situatis liberis) említik. Az 1668-as osztálylevél szerint a diósgyőri és miskolci nemesi kúriák szabad kocsmákkal és mészárszékekkel bírtak (cum liberó Educillo et Macello), vagyis a diósgyőri várnagy és tiszttartó ingatlanai a nemesi birtokjog mindazon formáival fel voltak ruházva, melyek a tulajdonosnak a teljes termést és annak korlátozás nélküli értékesítését biztosították, nevezetesen a dézsmamentességgel és a szabad kocsmáltatási joggal. Hogy Miskolczi Ambrus deák nemcsak a miskolci borvidéken termett szoléiból származó borokat árulhatta a diósgyőri vár körüli mezővárosokban fekvő kúriáiban, hanem az Egerben szüretelteket is, igazolja Borsod vármegye jegyzőkönyve. 1592. április 1-én nemes Soós Gergely egri vártiszt servitorával, felnémeti Vásárhelyi János deákkal üzeni: „hogy az mel tyzenkétt forintall mégh adós az Ura az Egry Zeőleő árában, ez jeövendő Peönkeösd nap uthán két héttel kész pénztől megh küldy ide Gieörben Miskolczi Ambrus Deáknak, hol penigh megh nem adna az megh jött napra, az Zeőle pénz nélkül vissza maraggjon Miskolczi Ambrus Deáknak."

144 A vármegye jegyzőkönyvébe feljegyzett kötelezvényében a vételár (ismeretlen összegű) első részéről is lemond az egri vártiszt, ha a diósgyőri vártisztnek egri szőlője utáni tartozását ki nem egyenlítené. 137 OL NRA 266/10 138 OL Reg.Dec. Borsod 1579/13 139 BmLt 501/1 3.k. 843-844. 140 BmLt 501/1 4.k. 248. 141 Gyulai 1994. 142 BmLt 501/d III.I.l. 143 BmLt 501/1 5.k. 459-481. 144 BmLt 501/1 3.k. 21.