Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

A diósgyőri vár tisztjei, officialisai nemcsak adomány révén jutottak, szőlőhöz, ill. nemcsak dézsmamentes szőlőt birtokolhattak. Chymori Kövér Ferenc diósgyőri - később egri-provizor 1575. február 11-én Boros Tamás főbíró és a diósgyőri tanács előtt veszi meg Boda János providus polgár szőlejét, melyet a tanács a trónuson ülő Szűzanya ké­pével, mint Diósgyőr címerével díszített pecsétjével erősít meg. 145 A mezőváros okleve­lének kelte jelzi, hogy az adásvétel még a szőlőmunkák megkezdése előtt ment végbe. De nemcsak a vár közvetlen közelében, hanem Miskolcon is vesz ingatlant nemes Kövér Ferenc. 1580-ban Szentgyörgyi Jánostól veszi meg irtványát az Agazatbércen, 1569-ben pedig Madarász Demjén szőlőjét tiltja 8 forintra, valószínűleg adósság miatt. De hitelez nagyobb összegeket a miskolci kereskedőcsaládok tagjainak ill. másoknak is, van, hogy borban kapja meg az adósságot. 146 A várkatonák, officiálisok, akinek a vár védelme mellett az uradalom igazgatása, fő­ként a dézsmaszedés is tisztük volt, az ingatlanadományok, mentességek mellett közvet­lenebb módon is részesedtek a diósgyőri uradalom szőlőinek hasznából, a borból. 1563-ban 58 lovas és 22 gyalogos szolgált a várnál, 7 amikor nagyságos Balassa Far­kast, a király régi hívét bízzák meg kapitánysággal, várnagysággal, a vár őrizetével (pra­efecturam seu capitaneatum, custodiamve). A számára adott királyi utasítás szerint a 60 lovasnak minden hónapban 4 rhénes forint zsoldot adnak ezentúl, a kapitány 40 magyar forintot kap, ezen felül asztaltartásra (ad praesustentationem mense) húsz helyi mértékű félhordó bort (vini masa media cuius modi ibi sólet viginti), 200 köböl zabot. 16 öl szé­nát, 12 szalonnát, egy helyi mértékű hordó ecetet és hat ökröt a konyhára. Balassa Farkas őfelsége instrukciójára válaszolva a 40 forintos várnagyi díjazást elegendőnek tartja, de kéri, hogy számára minden héten 1 hordó bort utaljanak ki, mivel ezen a helyen (in eo loco) a boroshordóba legfeljebb 7 akó fér (vas vini non ultra continetur akones Sep­tem ad summum) 149 (5. kép). A várkapitány azonban még több bort szeretne! „Egyébként a vártiszteknek régtől fogva volt és van bizonyos jövedelmük a szőlőhegyekről begyűjtött kilencedekből és ti­zedekből. Kegyeskedjék Őfelsége ezt a bevált és ősi szokást megőrizni, s megparancsol­ni, hogy nekem mint kapitánynak, akit az alvárnagyok (castellanis) helyett is felesketnek, s mint akire, mint őrízőre rótták ki mind a vár, mind tartozékai összes gondját (cui tota cura custodienti tarn arcis quam etiam pertinentium imposita est), engedtessék ez meg." Balassa Farkas kérvényére a Kamara széljegyzetben vezette rá véleményét, amelyben azt elfogadhatatlannak (indignissime) ítélte. A kapitány a királyi megbízásira adott vála­sza (Replicatio) mellett a Magyar Kamara Archívumában megőriztek egy másik, való­színűleg az előzővel együtt benyújtott iratot is, amelyben a két castellanus fekteti le meglévő és megtartandónak gondolt jövedelmét. 1 0 Ebben legelőbb szüreti jövedelmüket összegzik: „Amikor az egyszer kinyomott szőlőt (uva simpliciter expressa) a szőlőhe­gyekről kádakban (dolys) viszik Miskolcra és Diósgyőrbe a sajtoláshoz (ad torculan­dum), a szőlő közepén nyílást avagy mélyedést (foramine seu concavitate) csinálnak egészen a kád aljáig, s amennyi bort vagy mustot nyernek így, azt megkapják (ti. a cas­tellanusok) a szőlőbirtokosoktól." A hasonló rossz szokást (male consuetudo) a korabeli Tokajban is ismerik. „Dézsmáláskor a szőlőhegyekről beszállított kádakat a dézsmások átvizsgálták, és nemcsak a színmustból vették ki a földesúri kilencedet és bérelt egyházi 145 OL NRA 926/22 146 M.jk. 177. 27. 123-25. 33. 147 OL NRA 266/10 148 OL NRA 723/6 149 OL NRA 723/22 150 OL NRA 723/24

Next

/
Oldalképek
Tartalom