Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

s valószínűleg szőlőjük is, nemcsak Miskolcon volt a zálogbirtokosok familiárisainak, hanem Diósgyőrben is az 1563-as urbárium telekösszeírása szerint.

121 A Kamara Levéltárában megőrizték Sándor Benedeknek az uralkodóhoz írott kérvényét is 1563-ból, melyben miskolci nemesi telkének (sessio Nobilitaris) és diósgyőri szőlejének királyi joggal (iure regio) való megerősítéséért folyamodik (confirmare, stabilare).

122 Érdekes, hogy miskolci szőlejét nem említi, talán mint királyi szolgálatban álló vártiszt (capitaneus militum Caes. Regiae M. in Gyogyewr) értékesebbnek vélte a várhoz közelebbi diósgyőri szőlőjét. A kérvényben előadja, hogy a telket nemes Dákó Mátétól vette (aki különben szintén a diósgyőri vár gazdálkodással megbízott alkalmazottja volt a Fánchy birtoklás idején)

123 32 magyar forintért, melyet tulajdonosa Kántor Mátétól örökölt (verus et legitimus successor et haeres), akinek viszont még Beatrix királyné adományozta (contulerat). Az eredendően királyi nemesi donáció megerősítése mellé Sándor Benedek, aki mind Balassa Zsigmond, mind özvegye iránt leghűségesebb szolgálatait tanúsította, kéri a diósgyőri szőlő „stabilizálását" is, melyet Fánchy Borbálától kapott örökös adományként (in perpetuum collatam). A Kamara utasította a vár vizsgálatára kiküldött komisszáriusokat, hogy vizsgálják meg, Sándor Benedek valót állít-e, s ha igen, adományozzák neki a házat és erősítsék meg királyi keggyel is. Ami pedig a szőlőt illeti: „a legkevésbé sem ítéljük azt a vártól elidegenítendőnek (alienandam). Az adományozás elveszített érvényét (donatio vigorem non habet)".

124 A Kamara, értékesnek ítélve a szőlőt, visszatartotta a vár allodiális kezelésébe. A Kamara meg is védte Fánchy Borbálát, amikor úgy vélte, a földesasszony azért adta híveinek a malmot és a szőlőket, hogy azok teljesíthessék a töröknek járó adó megfizetését (quo magis sufficiant tributis Thurcarum solvendis).

125 A török adóhoz ugyanis a helybeli nemesek is kötelesek voltak hozzájárulni. A város azonban elvitatta a maga számára ezeket a szőlőket, amit Kubinyi András úgy értelmez: a háramlási jog szerint az örökösök nélkül elhalhaltak szőleje a kommunitást illette volna.

126 A város nem mondja meg folyamadványában,

127 milyen jogon kéri a szőlőket, s így nem tudjuk meg, az egykori oltárigazgatóságok javadalmát, az örökös nélkül elhaltak birtokát, miféle jogcímen vindikálja magának. A dominus-servitori viszonyt erősítendő, nemcsak a várra háramlott szőlőket adományozták a vár tisztviselőinek, katonáinak az első zálogbirtokosok, hanem hatalmaskodással elvett szőlőbirtokot is. 1563. június 22-én Újvárosi Sozt Mátyás (Matthias Sozt Wywarossy, Mathias Vywarasi), aki Eperjesen él, kéri az uralkodót, hogy legyen segítségére felesége Zwla Katalin, előbb Szőlősi Jánosné szőlejének visszaszerzésében. 28 Szőlősi (Zelosi) János a király dicatora volt különböző vármegyékben, s Balassa Zsigmond engdélyével (ex annuentia) Miskolc szőlőhegyén két szőlőt vásárolt (coemerat), melyeket Szőlősi halála után Balassa hatalommal a maga számára lefoglalt (potentia mediante), és az özvegyet erőszakkal kivetette (per violentiam eiecit). Balassa Zsigmond halála után Fánchy Borbála Chatári Istvánnak, servitorának adományozta, aki az egyik szőlőt tekintélyes férfiak közbelépésére visszaadta ugyan (ad intercessionem multorum Magnorum virorum restituit), a másikat azonban, a jobbikat (praestantiorem), megtartotta. A Diósgyőr átvételére kiküldött biztosok 1563-ban fogadták az özvegyet, és elismer121 OL UeC 87/73 122 OL NRA 723/29 123 OL NRA 266/7 124 OL NRA 266/10 125 OL NRA 266/13 és OL E 15 2.CS. 277 126 Kubinyi 1963 72. 127 OL NRA 723/33 128 OL NRA 266/4 és 723/32