Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

ték, hogy szőleit jogtalanul vették el tőle (uniuste privátam esse), s megbízták a miskolci bírót és esküdt polgárokat, lévén a szőlő Miskolc promontoriumán, s így a tulajdonjog az ő fórumukra tartozik (forum ipsorum concernât), vizsgálják meg, kié a szőlő, és állítsák jogos örökösének vissza (legitimo heredi restituât). Chatári István azonban fennsőbbséggel (in despectum) tekintve le a miskolciakra kijelentette: ő nemes, és más bírája van (se nobilem esse alium iudicem habere). A folyamodvány szerzőjének, ki a Szőlősi-örökös szőlőörökségét követeli vissza, más a véleménye: A szőlőörökségeket nem a vármegyéknél vagy az ország felsőbb bírái előtt szokás vagy kell elbírálni, hanem azon falvak, mezővárosok és királyi városok színe előtt, ahol és amelyeknek a szőlőhegyén azok fekszenek (vinearum hereditates non in Comitatibus vel coram superioribus Regni Judicibus, sed in facie villarum, oppidorum et civitatum ubi et in quarum promonthorio adjaceant adiudicare soleant atque debeant). Ezért kéri az uralkodót, hogy Zay Ferenc kassai főkapitányt és Pesthy Ferencet, a király megbízottját utasítsa: döntsenek Chatári István és Zwla Katalin ügyében. Nem tudjuk, a diósgyőri várban hogyan intézkedtek az egykori dicator szőlőörökségc és a vár urainak hatalmaskodása ügyében, de eset példa arra, hogy sok nemes jogállású birtokos nem fogadta el a város tanácsát illetékesnek a szőlőbirtok tulajdonjoga körüli vitákban, pedig a „mezővárosokban és a szabad királyi városokban (a saját határukban fekvő) szőlőkkel kapcsolatos vagyon- és jogvédelem magának a paraszti vagy polgári közösségnek a kezében, illetve választott önkormányzati szerveinek a kezében volt. Maguk szabályozták a jogi ügyletek (úgymint: adásvétel, vagyonmegosztás és zálogolási ügyek) lebonyolításának módját, és szabályokat alkottak, melyek a zavartalan termelést voltak hivatva biztosítani."

12 A Szőlősi-örökség feletti tulajdonvitában a második férj kérelmén egyéb forrás nem áll rendelkezésünkre (igaz az két, némileg eltérő szövegű példányban), így nem állapítható meg, hogy Balassa hatalmaskodásának volt-e valamilyen birtokjogi, a földesúr joghatóságát valamiképpen érintő alapja. A kérelemben az örökös ugyanis megemlítette, hogy a szőlőket a földesúr engedélyével (ex annuentia) vásárolta a tizedszedő. Hogy az eperjesi Újvárosi Máté deák kedvét nem vette el a perlekedés a miskolci szőlőktől, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Városkönyv bejegyzése szerint egyetlen napon két ellenzést is benyújtott a tanács előtt: „1569. július 5. Újvárosi Mátyás deák, ki Eperjesen lakik, ellenzi és tiltja az Mátyás pap szőlőt, kit most Bertalan diák bír. Ugyanezen Mátyás diák ellenzi az Palánt szőlőt, amelyet szolgája Pohlott György eladott volt Bana Andrásnak".

1 A servitorok, a vár officiálisainak jutalmazása nem merült ki a szőlőadományban, hiszen a földesúr nemcsak birtokot, hanem a már meglévő birtok földesúri szolgáltatások alól felmentését is adományozhatta. A libertálás, exemptio és így a szabad szőlők kialakulását R. Péter Katalin éppen a familiaritással hozza kapcsolatba. „A szabad szőlők kialakulásáról - amire vonatkozóan hiányoznak a forrásaink - talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, amely szerint az a familiaritással van kapcsolatban. Erre utal, hogy az adománylevelek minden esetben - függetlenül a felszabadítás módjától, akár pusztán adomány, akár kölcsön zálogaként adják a szabadságot - hagsúlyozzák az adományozottnak az adományozó részére tett szolgálatait. Ez feltehetően arra utal, hogy eredetileg közvetlen szolgálatokat jutalmaztak az adománynak ezzel a fajtájával. Ami megjelenésük idejét illeti, talán támpontot nyújt az a két 1492-es törvénycikk, amelyek szerint a földesurak és azok között, akik azt állítják magukról, hogy a nona alól szabadsággal bírnak, az 129 Égető 1985 15. 130 OL NRA 266/4 és 723/32 131 M.jk. 16-17.