Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 2. Királyi birtoklás-miskolci szőlőbirtok

Ugyancsak miskolci polgár az adományozó abban az 1376-ban kelt, az egri püspökség tisztviselői által kiállított oklevélben, mely szerint Ivánka fia János miskolci hospes felesége házat és szőlőt adományoz a diósgyőri és a dédesi pálos barátok részére. Ez a szőlő szintén a Szentgyörgy-hegyen van és két részszőlőből áll. Míg azonban Kilián fia István 1376-ban saját szőlejét (suam vineam) hagyta a remetékre, Klára asszony 1381ben első férjéről örökség és adomány révén rámaradt (per modum testamenti et donationis a primo marito suo obvenerunt) házát és két^!) szőlejét, mint régtől fogva birtokoltakat (a dudum habitas) adja a kolostoroknak.

2 A feudális korszakban a szőlőbirtoklást tekintve is elsődleges a földesúri tulajdonosi forma. Míg a járadékköteles telek és pertinenciák viszonylag kötött viszonyt hoztak létre a földesúr és a jobbágy között, a szőlőbirtoklás - éppen kialakulásánál és igényes művelésénél fogva - sokkal szabadabb, mint a telek és szántók birtoklása. Miskolc, előbb possessio, villa majd az Anjou-korban civitas ill. oppidum, birtokosai kezdetben a nagy középkori úri nemzetségek tagjai, majd a szőlőművelés széleskörűvé válásának időszakában az uralkodó. Nem véletlen egybeesés a városi fejlődés és a szőlőkultúra összekapcsolódása a 14. századi Miskolcon. Ez a történeti korszak a hegyvidék és alföld találkozásánál fekvő földrajzi területen fejlett szőlőkultúrát kibontakoztató mezővárosok egész sorát hozta létre Hevestől Zemplénig. Tóth Péter a borsodi mezővárosok 14. századi fejlődésével ill. átrendeződésével a gömöri bányavidék betelepítését hozza kapcsolatba: „a kialakuló bányavárosok közvetlen közelében több, mint két tucat agrárfalu létesült, amelyeknek feladata nyilvánvalóan az egyre népesebb bányavárosok ellátása volt. Természetföldrajzi adottságaik következtében azonban e falvak éppen a korszak egyik legfontosabb mezőgazdasági árucikkével, a borral nem tudták ellátni a városok lakosságát: a kutatás a megye déli részén, körülbelül Putnok fölött húzza meg a vonalat, amelytől északra már nem lehetett számolni szőlőműveléssel. Véleményünk szerint éppen a bor iránti keresletnek a gömöri telepítések következtében történet hirtelen megnövekedése indította el a mezővárosi fejlődés útján azokat a felső-borsodi településeket, amelyek megfelelő adottságokkal rendelkeztek ahhoz, hogy területükön kialakuljon a szőlőmüvelés."

22 Miskolcon az uralkodó a kezdetektől a diósgyőri vár tisztviselőin keresztül gyakorolta földesúri hatalmát, a borkilenced mint a legáltalánosabb földesúri járadék is általuk szedetett be, akikkel így a miskolciak igen közvetlen s távolról sem háborítatlan kapcsolatba kerültek már a későközépkorban. A királyi birtoklás előnyeit a magánföldesúrival szemben a város számára kiadott uralkodói privilégiumok jelentették, melyek között nem egy a mezővárosi polgár szabadabb tulajdonjogát, jobbágyi kötelezettségeinek lazább viszonyát eredményezte. A királyi birtokon élő miskolci polgárokat először Mátyás menti fel 1471-ben azon dénárok fizetése alól, melyeket a földesúri dézsma beszolgáltatásánál minden köböl must- vagy borkilenced után kellett a diósgyőri várnagyok részére fizetniük (illos denaros, quos iidem cives et hospites nostri de singulis cubulis nonarum vini seu musti dictis castellanis ipsius castri nostri Dios Gywer solvere astricti fuissent ... relaxamus). 1503-ban ezt a kiváltságot Anna királyné is megerősíti, hozzátéve, hogy megszünteti a köblöket összeíró nótárius, scriba vagy registrator néven illetett tisztviselő számára követelt díjat, a kilencedenkénti egy köböl bor fizetését is, melyet az összeíráskor a beszolgáltató nevének „kitörléséért" kellett fizetni (pro singulas nonas solverent pro depla21 Uo. 66. 22 Tóth 1993 114. 23 Szendrei 1890 III. 105.