Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 2. Királyi birtoklás-miskolci szőlőbirtok
natione seu obliteratione nominis ejusdem qui solvent, exigere coepisset unum cubulum vini ... qui sallarium pene nominabatur). 24 Ezt a külön kötelezettséget nevezték tollpénznek (sallarium pennae). 1473-ban a miskolci polgárok képviselői, Fülöp Balázs és Lakatos Antal személyesen keresték fel földesurukat, az uralkodót (venerunt in conspectum nostrae Majestatis), hogy bepanaszolják Zbugyai István diósgyőri várnagyot és a kilencedbor általa kinevezett beszedőit (collectores vinorum nostrorum nonalium), mert megengedhetelen újításokat és visszaélésekre alkalmat adó rendelkezéseket (illicitas novitates et statutiones abusivas) vezettek be azzal, hogy a király néhány járadékát és szokásos adóit egyenként csikarják ki tőlük (ratione nostrarum certas et nonnullas collectas ... et consvetas exactiones singillatim ab eisdem extorsisses et decreto collectores extorqui facere provideres). Mátyás oklevélben utasítja várnagyát, hogy hagyjon fel a miskolciak nyugtalanításával, háborgatásával és megkárosításával (infestare, molestare, damnificare). 25 Mátyás fenti oklevele az első, amely a miskolci borkilenced adminisztrációjára utal, e szerint már 15. század második felében a miskolciak privilégiuma volt, hogy nem egyenként kellett a járadékbort beszolgáltatniuk. Ezt és más kiváltságaikat majd sokszor megsértik még a diósgyőri officiálisok, amint II. Lajos 1519. június 20-i Budán kiadott oklevele igazolja. Az oklevél szerint Kosaczky János diósgyőri várnagy és officialisai - a miskolciak elmondása alapján - akadályozzák őket a dézsma beszolgáltatásának ősi jogszokásában (de more et consvetudine antiqua). Eddig szőleikből egyenesen hazafelé tartottak, és borukat az úton hagyták az erre kijelölt helyen, s borukkal szabad áthaladásuk volt, s kellő tisztelettel kérdezték őket csak meg a dézsmaszedők, hogy megbizonyosodjanak, mennyi bort is hoztak. Most ellenben kénytelenek a dézsma beszolgáltatásának helyére menni, s ott erőszakos módon kérdezik ki őket. A katonák általában őrhelyeik sátrába vagy bódéjába vitetik a bort, ott kiöntetik a hordókból, s köblökként kimérik, s ha valamelyiket fölösen találják, nemcsak azt, hanem az egész mennyiséget, melyből a szüretelők már a kilencedet megadták, le foglaltatják és elvitetik (de vineis eorum recta via ad domos suas perferre habeant, neque teneantur cum illis in locum, ubi none ad rationem nostram regiam colliguntur, ire, sed vinis suis de liberó progressu atque transitu debito cum honore requirant solum et certiores faciant, quantum vini perferunt, illi tarnen querentes modum vexationis, vina eorundem civium nostrorum plerumque ad foliatum sive tabernaculum stationum suarum perferri, et de vasis effusa, per cubulos mensurari, sique aliquid forte ex errore cuiuspiam predictorum exponentium superflue inveniet, non illud duntaxat, quod superflue inventum erit, sed totum etiam, de quo iam none aliquando persolute fuissent, occupari et auferri facerent). A diósgyőri várnagyok és tisztviselők nem hagytak fel a tollpénz szedésével sem, amint Anna királyné 1503-as okleveléből kiderül." A miskolci bíró és esküdtek elpanaszolták királynéjuknak, hogy minden köböl után egy dénárra kötelezik őket, melyeket ráadásul szokásosnak neveznek (post singulos cubulos vini singulos denarios, qui usualcs apallebantur soluere fuissent coacti). A királyné elrendeli nemzetes Móré Sándor diósgyőri várnagynak és az összes majdani várnagynak és officiálisnak (Egregio Alexio More Comiti et officiali Castri nostri Dyosgewr nec non futuris post eum Comitibus et officialibus nostris), hogy tartózkodjanak a miskolciak zaklatásától. Az oklevél nemcsak diósgyőri vártisztviselők lankadatlan túlkapásai miatt érdemes a figyelemre, hanem a vár24 Uo. 138. 25 Szendrei 1890 III. 11 l-l 12. 26 OL Dl 23294 közli: Szendrei 1890 III. 163-164. 27 Wenzel 1872 71.
