Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés
során az erőszaktól sem riadt vissza, amint Bellény András a nemes kereskedő urak egyik legaktívabb képviselőjének esete tanúsítja. De 1596-ban Gombos Jánossal is hatalmaskodtak a város képviselői. Amikor Veres János borait annak Papszer utcai (in vico Papszer) házából a magáéba szállította, hogy ott az egymás között megállapított áron kimérje (educillet, certo pretio inter ipsos contractu), Mészáros Kelemen, Csorna János, Szabó Benedek és mások rátámadtak, kocsiiát, barmait, két hordó borát elvették, ez utóbbiakat 1 • 621 el is vittek. A miskolci nemes borkereskedők sértették a város érdekeit, melynek jobbágyi jogállású lakói maguk is szőlőt bírván, borfeleslegükön a legegyszerűbb módon: lakóhelyükön, szállítási költség nélkül, de a nagykereskedők alacsony felvásárlási árait is megkerülendő, akartak túladni. De nemes uraim sértették a zálogbirtokosok érdekeit is, akiknek szintén a kocsmáitatás jelentette az értékesítés legegyszerűbb és legjövedelmezőbb módját. 1593-ban az összes zálogbirtokos (Török István, Homonnai Drugeth István és Nyáry Pál feleségükkel) együttesen protestál a vármegyénél: „ha voltak is bizonyos személyek által valamely fogyatkozások Miskolcnak a külső borok behozatali tilalmára vonatkozó kiváltságleveleit illetően, a földesurak a továbbiakban élni kívánnak a miskolciak effajta okleveleivel és ezek eszközeivel; s mindenkit, aki Miskolc mezővárosában kivételes lakóházzal bír vagy a jövőben bírni fog, mind nemes, mind más renden lévő és státuszú embert, tiltanak attól, hogy idegen és más helységből való bort nyíltan van titokban saját használatukra a privilégiumok sérelmére a városba bevigyenek. (Si qui defectus in Literis et Literalibus privilegiis oppidi Miskolcz, in eo, quod ad idem oppidum, aliéna et extranea vina in praejudicium praescriptarum Literarum et Literalium Instrumentorum Divorum olim pie memoriae Regum, contra prohibitionem ne inducantur per negligentiam qualitercunque et per quoscunque hactenus fuissent. Idem Domini imposterum ejuscemodi Literis ipsorum oppidi Miskolcz Litteris et Literalibus Instrumentis privilegialibus uti volunt, et omnes et quoslibet ac singulos quicunque in hoc eorundem oppido Miskolcz speciales habent residentias, et expost habituri sunt, tarn Nobiles, quam etiam et alterius status et conditionis ordinisque cujuslibet homines prohibent contradicendo, ne vina aliéna simul et extranea clam aut palam in praejudicium privilegiorum superinde habitorum, et usus inducunt.)" 622 A vármegye levéltára megőrizte más helyen a zálogbirtokos földesurak magyar nyelvű ellentmondó és tiltó levelét is, amelyben „intennek, walakik az w Nagyságok Warasaban residentiaiok wagion és lenne ez utánn is, mind Nemeseket és mind egieb röndöl walokat titánnak az Wideky és másunnak waló borok béhozásátull, mind tittkon mind nylwán az Waras provilegioma ellen való usu felől". 623 A vármegyei jegyzőkönyvbe beírt tiltakozás és a tiltó levél ismételten jelzi: a bor helyi értékesítésében milyen kivételes szerepe van a „speciális rezidenciáknak", melyek és saját személyes nemesi kiváltságaik mellé tulajdonosaik a szabad kocsmatartás jogát is vindikálták. Nem kevéssé jellemző a Miskolcon különleges házakat birtokló nemesek válasza: természete§ ők is protestálnak, mivel a „mezővárosi polgári állapotból mind ügyeiket, javaikat, mind jogaikat, személyüket tekintve kivétettek, s nemesi előjogaik és szabadságuk érvényével Miskolc városában bármilyen fajta külső bor be- és kivitelében éltek is, élnek és élni kívánnak. (Nobiles in oppido Miskolcz speciles residentias habentes e conditione civili tarn in rebus, bonis seu Juribus, quam in Personis exempti essent, et vigore praerogativae Nobilitatis ipsorum et libertatis in hoc oppido Miskolcz tarn in indu621 BmLt 501/c XVIII. VIII. 1. 622 BmLt 501/c X. I. 157. 623 BmLt 501/1 6.k. 609.
