Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés

cendis quam educendis Vinis cujuslibet generis extranei videlicet simul et alienis indifferenter usi fuissent.)"

624 A bor kocsmáitatásának előjogait féltékenyen őrzött földesurak nemcsak a helyi nemeseket korlátozták, ha ezeket a jogokat veszélyeztetve látták, hanem még az Egri Káptalant is, lett légyen az éppen az ő adományozottjuk. 1592-ben enyingi Török István, Török Fruzsina és férje, valamint Török Zsuzsanna és férje a Papszer utcán lévő nemesi kúriájukat (totalem domum seu curiam nobilitarem ipsorum in piatea Pap Zewr), mely előbb Fodor Józsáé volt királyi donációból, az Egri Káptalannak adományozzák. Kikötésük azonban, hogy a Káptalan urai vagy embereik ne mérjenek bort akkor, amikor a földesurak vagy a miskolci kommunitás részére folyik a kocsmáitatás, hanem csak abban az időben, amikor bármely más városlakónak egyénileg is szabad (Domini Capitulares, aut eorum homines quilibet tunc, cum ipsorum Dominorus aut ad rationem Communitatis Oppidanorum horum Myskolcziensium educillatio Vinorum fieri consvevit, vina educillare, sed duntaxat tunc, cum privato cuilibet Oppidano licere assolet, possint et valeant). A miskolci s az ide behozott idegen bor értékesítésének módjait tekintve (Kitt el adot, kitt ki Arultt, kitt megh Ittak)

626 a bor nagykereskedelmi forgalmáról már szóltunk, hiszen csak ezen az úton juthatott el a miskolci és környékbeli szőlőhegyeken érlelt és termelt - mint láttuk igen keresett - árucikk felvidéki, sziléziai, lengyel pincékbe, asztalokra és poharakba. A 16. század eleji bártfai borjegyzékek csak egyetlen miskolci borkereskedő nevét jegyezték fel, akitől Bártfa városa bort vásárolt: 1520-ban a miskolci Ágoston adott el 5 miskolci hordó = 6 bártfai félhordó mennyiséget.

627 Ember Győzőnek, a 16. századi közepi harmincadvámok alapján készült monográfiája Magyarország korabeli külkereskedelmében alig említ miskolci kereskedőket. Az 1542-es harmincadnapló szerint a kötött-szövött áruk behozatalából Miskolc 423,40 fo628 rint értékkel, alig 0,44%-kal részesedett, míg például Gyöngyös 2,73%-kal. Ott találjuk viszont a bőr- és prémáruk exportőreként Balassa Zsigmondot, a diósgyőri uradalom zálogbirtokosát, aki 540 forintos tétellel kereskedett. A név szerint is ismert miskolci kül629 kereskedők: Molnos Pál és Bornemissza Benedek, aki csak behozatallal foglalkozó középkereskedő 1542-ben (100-1000 forint közötti forgalommal). Bornemissza Benedek neve - fiai: István és Gáspár - révén már ismert, s a harmincadnaplók bizonyítják: a kereskedődinasztia valószínű alapítója már a század 50-es éveiben külkereskedelemmel foglalkozik. Bornemissza Benedek, aki 1549-ben dézsmaadó jobbágy mind borból (Szentgyörgy-7 kassai köböl), mind gabonából, boltot is tartott Miskolcon (fornix-testudo), ugyanis 1593-ban ennek erőszakos elfoglalása miatt perelte özvegyét - aki akkor már második férjét, Domonkos Kovácsot is eltemette - menye, Bornemissza Gáspárné.

630 Örököseinek 1593-as osztozkodásakor közelebbről nem rész631 létezett „aran, ezüst marhát" is említ a vármegyei jegyzőkönyv. A források, főként a Borsod vármegyei jegyzőkönyv és a törvényszéki iratok csak a század utolsó negyedére vonatkozóan szolgálnak adatokkal a miskolci borkereskedelem624 BmLt 501/c X. I. 157. 625 BmLt 501/1 l.k. 725-726. 626BmLt 501/c X. I. 157. 627 Fügedi 1972 43. Bártfa vs.lt. Reg.

Vin. 4994. 628 Ember 1988 187. 629 Uo. 518. és 503. 630 BmLt 501/1 3.k. 63/64. 631 BmLt 501/1. 3.k. 229-230.