Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés
Nem lehet nem észrevenni, hogy a 17. századi Miskolcon, a 16. századi keresztesi vásárprivilégiumok időpontjában tartják a sokadalmakat. Ez az egyezés egyrészt figyelmeztet, hogy a kereskedelmi körzetek, vásártartás gyakorlatának vizsgálatánál elégtelen egyetlen - még oly jelentős - helység kutatása, s Miskolc esetében is csak a környező abaúji, borsodi mezővárosok gazdaságtörténetének vizsgálata adhat feleletet sok megválaszolatlan kérdésre; másrészt ismét aláhúzza a két jeles nap jelentőségét a kora újkori mezővárosi gazdálkodásban, melyek szinte „kikövetelik maguknak" az áruk cseréjét. Ha a miskolci vásárokról nincs is megbízható forrás, a mohi, szikszai, szentpéteri, ónodi sokadalmakról igen. A miskolci hetipiac azonban a város topográfiájában a főutcának is nevet adott: Derék alias Piacz-ucza (1562). 70 A piac nemcsak a bor nagyobb tételben való értékesítésével, hanem a sokadalom résztvevőinek helyi fogyasztásával is a miskolciak „helyébe hozta" a keresletet. Kik jelentek meg ezeken a piacokon, ill. a Piac utcán valószínűleg már működött némely boltban? Efféle bolt meglétére egy 1590-ben a vármegye előtt zajlott perből tudunk. Bornemissza Gáspár özvegyének boltjára vagy raktárára (fornix vel testudo) erőszakkal rátört Domonkos kovácsné (akiről a Városkönyvből tudjuk, hogy Bornemissza Benedek özvegye volt, így a felperes anyósa) és azt elfoglalta, úgy hogy Bornemissza Gáspárné, az ott őrzött összes ruháit a moly és más férgek megrágván, 32 forint(!) kárt szenvedett (prae morsibus tinearum et aliarum vernium). 571 Biztosan tudjuk, hogy az egri püspök, Estei Hippolit számára 16. század elején Miskolcon vásároltak az Itáliába útnak indítandó lovak nyeregtakarójához fonalat (filum ad suendum copertas equorum iturorum ad Italiam), ill. hoztak innen mézet 1501-ben (mel de Miscolzi), vettek itt a püspöknek 12 dénárért egy puskát is (pro uno pisside pro reverendissimo domino). De küldtek Egerből Miskolcra hordóabroncsokért is (ligature per vasi). 72 Ha az egri püspök fényes udvara számára vásárolt számtalan áru és drágaság között ezek csekélységnek tűnnek is, Miskolc bizonyos állandó kereskedelmét, városias atmoszféráját mindenképpen mutatják, túlértékelésüktől azonban óvakodnánk. A legnagyobb keletje azonban a miskolci piac, boltok forgalmában - a város jelentős kézműipari termékei mellett is - a bornak volt. Ennek forgalma - a bártfai borlajstromok tanúsága szerint - az északról érkezett kereskedőknek a városban való megjelenésével kezdődik, majd a bor lefoglalásával, megvételével, elszállításával folytatódik. 1535-ben a bártfai Ferenc, aki egykor Miskolcon volt orgonista (Franciscus, der vor zaiten gewest orgonist zu mysskolcz) helyismeretét használta fel arra, hogy bort vegyen a városban egy egész hordóval 300 régi dénárért (hat gekauft etlich kuffen wein III c dr.alts gelts), mellyel adós maradván, Hauer Sebestyán gönci lelkész segítette ki. 573 Úzfalvi Úz György birtokos nemes 1555-ben vett Miskolcon bort Bártfa városa részére, levele nemcsak a vásárlás és szállítás „technikájának" hangulatos leírása, hanem annak is bizonyítéka, hogy nemcsak az űrmértékek, hanem a pénzek átváltási rendszerében is otthon kellett lenniük a kereskedőknek és eladóknak. „Továbbá ti kgtek kiretett vala az én emberem által, én jó Servacius uram, hogy én ti kgteknek bort hozattam volna, azért én az ti kgtek kirisét meg nem szegtem, illyen nagy szorgos idűbe nagy nehezen fogadtam két szekeret, bocsáttám alá, hogy hát bort hozzanak Myskolchyról, - bizonyára tizenkét frtot kell adnom az két szekeresnek az hat fél bortúl. Lám jól tudja Bálint uram Hankóczy, az feyr pinznek mely nehezen töttem szerit, hogy az ti kgtek kirisit híjába nem akartam had570 Szendrei 1890 III. 226. 571 BmLt. 501/1 3.k. 63-64. 572E.Kovács 1992 261-262, 113,110,41. 573 Szendrei 1890 III. 186.
