Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés
ni. Azért én jó uraim ti kgteket ezen kirem, mint bizott szomszéd uramot, hogy az borok árába felit feyr pinzt adjon ti kgtek, a többire lengyen pinzt, ez jövé vosárnapra küldje egy bizott emberit kgtek, mert én ugyan igazán megírom ti kgteknek, hogy én jó bort hagytam hozni, ha találnak. Azért oly embert bocsásson ki kgtek cum pleno mandato, mert én tizenöt-öt irtoknak alatta nem adhatom az borokat és két szekeret is szerezzen ti kgtek kettőt, jólehet az egy bort magamnak hon hagyom." 74 Bél Mátyás 18. század eleji kéziratában a miskolci bor tárolására a sziléziaiak, lengyelországiak és más olyanok pincéit tartja megfelelőnek, akik a miskolci bor kereskedésével foglalkoznak. (Nihil de cellis Silesiorum, Polonorum, aliorumque, qui vini huius mercatum faciunt). A magyarországi bányavárosok jó pincéiben Bél korában régi miskolci borokat is őriztek, de a sárosi, szepesi pincéket is megfelelőnek ítéli a Kárpátok északias éghajlata miatt. 575 Bél Mátyás szerint Lőcsén még tíz évnél régebbi miskolci bort is őriznek a 18. század elején. Bél Mátyás monográfiái igazolják, hogy a felvidéki városoknak a bártfai borregestrum szerint 1500-tól bizonyosan meglévő kereslete a miskolci bor iránt nem lankadt a kora újkorban, ha nem is volt olyan mérvű, mint a hegyaljai borok ill. szőlők iránt. Már a 15. században van adat Bártfa város első borjegyzékeiben (1447, 1457-58), hogy az akkor még vezető helyen álló „délvidéki borok mellett a kassai, miskolc-szikszói és hegyaljai borok is megtalálhatók a kereskedelmi forgalomban... de még nem játszanak komolyabb szerepet". 6 Ismert a felvidéki városok Dolgárainak ill. kommunitásának nagy szerepe a Hegyalja kora újkori szőlőbirtoklásában. Miskolcon az ingatlanforgalomban távolról sem vettek részt ilyen mértékben, bár eperjesi, nagyszombati polgárok tiltásai miskolci ingatlanokra jelzik, hogy Miskolcon is voltak birtokaik, de ezek egy része családi kapcsolatokon keresztül realizálódott, ill. a kereskedelem mellékjelenségeként értékelendők. Feltűnő viszont Kassa polgárainak jelenléte a miskolci ingatlanforgalomban és főként kereskedelemben, amely a kassai és miskolci polgárok családi és személyes kapcsolataiban is megnyilvánul. Az 1575-ös dézsmajegyzékben egymáshoz közel adtak tizedet Halász Gergely, kassai és Szabó Benedek, kassai. 578 1 5 76-ban a kassai Péchy másként Ötvös Gáspár fia János ellenez egy szőlőt, melyet ángya Péchy Gáspárné Hanvay Katalin nemesasszony eladott Bornemissza István deáknak (tudjuk hogy elcserélte!). 1588-ban pedig kassai Halász Gergely felesége tilt egy szőlőt „kit az ura adott volt Zabari Demeternek és mely szőlőt kötőt volt Halász Gergely Ötvös Jánosnak". 1569-ben kassai Tóth Mihály tiltott egy miskolci örökséget, 1573-ban Forgó János és Talpas Balázs adósaik kassai Tóth Ferencnek, mely adóságot Szent Márton napjára kívánnak megfizetni „borul vagy pénzül". 580 De kassáik szerepelnek miskolci polgárok hitelezőiként is. A bor ilyenkor pénzt helyettesítő fizetőeszköz is lehet. 1595-ben a kassai Csiszár János adja el szőlejét a Kecskekő hegyen miskolci Szíjgyártó Mihálynak. 581 A szőlőbirtoklásnál már felemlítettük a kassai Jakus-Kiss Lőrincet, aki hol kassai, hol miskolci kereskedőként a kora újkori városi kalmár tipikus képviselője, s aki nemességszerzéssel igyekszik gazdasági tekintélye mellé a társadalmi presztízst is elnyerni. Fe574 Szendrei 1890 III. 216-217. 575 Bél 1720 k. 576Gecsényi 1972 341. 577 R.Péter 1964, Gecsényi 1972, Papp 1993 578 OL Reg.Dec. Borsod 1575/4 579 M.jk. 111 580 Uo. 298. 78. 581 Uo. 412.
