Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés
csak akkor árulhatták borukat, ha iccéjüket a város megpecsételte, vagyis hitelesítő jegyével ellátta. Az a 225 hordó bor, amelyet a diósgyőriek erőszakosan elvontattak a miskolci pincékből, mind értékesítésre várt azon felül, amit a család maga is elfogyasztott. Az értékesítés lehetősége a miskolci szőlőművelő és -birtokos polgár számára jóval korlátozottabbak voltak, mint a személyzettel, nagy tárolási kapacitással, szállítóeszközökkel, széleskörű személyes és társadalmi kapcsolatokkal rendelkező földesurak esetében. Az értékesítésben azonban egy olyan intézmény támogatta a miskolci polgárt, amelyre a földesúri joghatóság nem, vagy csak korlátozottan terjedt ki, s melyre a földesúr nemhogy nem támaszkodhatott, hanem egyenesen meg kellett vele küzdenie: a város kommunitása. 4. Kereslet - kereskedés 1564-ben az uralkodó - ekkor ideiglenesen ismét Miskolc földesura - ezt mondja városa polgárairól (oppidi nostri Myszkolc): „ők fő megélhetési jövedelmüket az évenkénti borjövedelmükből nyerik (ipsi praecipuam ex vinis suis quotannis proventibus vivendi rationem haberent)." 7 A jövedelem azonban csak a bor eladásával realizálódik. Az eladásnak pedig feltétele van: a bor kereslete. Az árutermelés ugyanis a „piachoz kapcsolódik, nem beszőhetünk árutermelésről, míg a piaci kapcsolatot, piaci hátteret nem látjuk világosan ... A parasztság nagymértékben és éppen a bortermelés területén árutermelést, piacra termelést folytatott. Ez lényegében a falusi kocsmákon keresztül történt, a parasztság így juthatott pénzhez" - mondta Wellmann Imre a Miskolc feudális kori történetéről rendezett konferencián 1990-ben. 548 Miskolc esetében a piac egyik generálója a város földrajzi helyzete, amely ezzel együtt a mezővárossá alakulásban is közrejátszott, hiszen az eltérő jellegű tájak, a hegyvidék és alföld találkozása a termékek kicserélésnek szükséges helyszínei. 49 Miskolc nemcsak helyt adott a Bükk lábánál, az Alföld és a Felvidék kapujában ennek a termékcserének, hanem az egyik olyan fontos terméket, melyet a várostól északra 1-2 nap járóföldre az éghajlati viszonyok miatt már meg meg sem termelhettek, jelesül: a bort, maga szolgáltatta piacain. A későközépkori borsodi városfejlődést, új körzeti központok kialakulását, mint említettük, Tóth Péter éppen a bor iránt hirtelen megnövekedett keresletnek tulajdonítja, amelyet a gömöri bányavidék betelepítése indukált. 50 Orosz István, a mezőváros fejlesztő és típusalakító tényezőjeként nevezi meg a földesúri várat ill. a török korban kiépülő végvári rendszert, ugyanis „a végvárak katonasága olyan fogysztó réteg volt, amelyre nemcsak a bor, gabona és hústermeléssel épülhetett ki a mezővárosok gazdálkodása, de egyéb speciális termékek előállításával is." 5 1 Ez utóbbinál elég, ha a Miskolcon folyamatosan dézsmaadó Erszénygyártó, Nyereggyártó, Pajzsgyártó, Ötvös, Tálgyártó, Kannagyártó, Asztalgyártó, Posztómetsző, Borégető családokra gondolunk. 547BmLt 1501/b Sp.I. 2.k. 10. 548 Miskolc társadalma a feudalizmus korában c. konferencia hozzászólásai. A Herman Ottó Múzeum Közleményei 1991. 27. 234. 549 Orosz 1985 8. 550 Tóth 1994 114. 551 Orosz 1985 9.
