Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN Borsod megye középső részén, a Sajó folyótól nyugatra és délnyugatra, az egri káptalan, az egri papnevelő intézet és a cserépi uradalom birtokai közé ékelődve helyezkedett el a mintegy 100 ezer hold területű diósgyőri koronauradalom. Az 1514 óta koronajószágnak számító uradalom a 18. század elején Tebe, Szentlélek, Muhi pusztahelyeket, Varbó, Radistyán (ma Radostyán), Petri (Sajópetri), Kisgyőr, Csaba (Hejőcsaba), Parasznya, Kápolna (Sajókápolna), Bábony (Sajóbábony), Felsőgyőr (Majlát néven ma Miskolc északnyugati városrésze), Ládháza (Nyékládháza), Aranyos (Bükkaranyos), Zsolca (Felsőzsolca) jobbágyfalvakat, Kövesd (Mezőkövesd), Keresztes (Mezőkeresztes), Diósgyőr és Miskolc mezővárosokat, valamint a Bükk hegység borsodi részeinek túlnyomó többségét foglalta magába.

21 E nagy kiterjedésű koronajószág a 16. század derekától 1755-ig zálog címén különböző főúri családok használatában állott. Először a Perényi, a Balassa, az enyingi Török család, majd a 17. században a Nyáry és a Rákóczi, a 17. század végétől 1702-ig pedig a Haller család volt a zálogbirtokos.

22 1702-ben a kincstári birtokok kezelője, a szepesi magyar kamara kiváltotta a zálogban levő uradalmat. Növénytermesztésre, állattartásra és iparra épülő gazdálkodásra nem rendezkedhetett be az uradalom egyes területi egységeiben, mert a tulajdonos, a király gyors pénzszerzés céljából az uradalom ismételt elzálogosítását sürgette. így lett 1703-1718 között Erdődy Gábor egri püspök és Buttler János egri várkapitány, 1724-1732 között Hágel Ottó Zsigmond, ezt követően Zathureczky László, majd 1743-1755 között az egri káptalan az uradalmi jövedelmek haszonélvezője.

23 A zálogbirtokosok ebben az időben már csupán az uradalom egy részét használhatták, mert a bécsi udvar pénzszerzési törekvéseit kihasználó, földesúri terheiket egy összegben megváltó mezővárosok, Miskolc, Kövesd és Keresztes nem tartoztak a zálogba adott birtokok közé.

24 21 Conscriplio dominii Diós Győr 1720. Országos Levéltár (továbbiakban: OL.) Urbárium et Conscriptiones fasc. 5. no. 4. 22 A diósgyőri koronauradalom tulajdonképpen kincstári birtok. Az 1514. évi 3 tc. nyilvánította ennek. Vö. Wenczel G.. 1872. 10.; Az uradalom zálogos földesúri időszakával több munka foglalkozik. Ezek közül csupán néhányat emelünk ki: Leveles K, 1929. 24-26.; Szendrei /., 1890. 399-404.; Sárközi Z, 1976. 83. 23 OL. C. 59. Helytartótanácsi Levéltár, Magyar királyi Helytartótanács, Depertamentum Urbariale. Borsod vm. 1780/6747. sz.; L. Leveles £., 1929. 66.; Sárközi Z., 1976. 83.; Szendrei J., 1890. 399. 24 Sárközi Z., 1976. 83., 89.; Tóth K., 1928. Miskolcnak a 18. század második felében pereskednie kellett a megváltás idején megszerzett jogaiért. A Grassalkovich-féle szerződés után Keresztes és Kövesd lakosságának földesúri terhei is jelentősen emelkedtek, de Kövesd 2550, Keresztes pedig 1500 rajnai forintért megválthatta természetbeni szolgáltatásait.