Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN

A zálogbirtokosi állapotok nem kedveztek az uradalom gazdasági fejlődésének, mivel az ideiglenesen birtokos főúri családok nem voltak érdekeltek a későbbi időkben jelentősebb hasznot hozó invesztálásokban, a széttördelt koronajószág gazdasági fejlesztésében. Jövedelmeik sorában a majorsági gazdálkodás volt elsődleges fontosságú, mert ennek a korán kialakult gazdálkodási formának a fejlesztése nem járt kockázattal. A zálogbirtokosi időszakban szinte állandóan nyomon követhető a majorsági birtokok kiterjesztésére, növelésére irányuló törekvés. A majorsági gazdálkodás területe már a 17. század második felében elérte az összes vetésterületek egyharmadát, s ez a terület a 18. század elején a paraszti földek kisajátításával, Kövesden, Diósgyőrött és Műhibán folytatott allódizálásokkal tovább növekedett.

25 A földesúri bevételek másik része a hatalmas kiterjedésű Bükk hegységi erdőbirtokokból származott. A bükki erdőkben folytatott nagy múltú mész- és szénégetés jó pénzszerzési lehetőségnek bizonyult. Egy hordó égetett mészért ugyanis 15 dénárt szedtek az uradalmi tisztviselők. Jelentős jövedelem származott az erdőbirtokokon folytatott méhkaptár, kaptafa, szőlőkaró és fakulacs készítéséből is. A jobbágyfalvak és mezővárosok lakossága - köztük I. Lajostól szabad erdőhasználati jogot nyert Miskolc is - pénzért, vagy munkavégzésért kaphatott épület- és tűzifát. Egy kocsi fáért 18 dénárt kellett fizetni. Kövesd, Keresztes, Abrány és Nagymihály lakossága pedig évente 3 napot dolgozott 113 ekével az uradalom földjein tűzifáért és épületfáért.

26 Az uradalmi pénzbevételekben jelentéktelen volt az iparból származó jövedelem. Az uradalmi ipart a 18. század elején mindössze 2 vízimalom, 6 ser- és pálinkafőző ház, valamint a diósgyőri vár közvetlen közelében működő, hat törő vei ellátott kölestörő malom (kölyü) képviselte. Ezekhez csatlakozott még a miskolci vargák által épített és bérleti díj fejében használt kallómalom.

21 A földterületek túlnyomó részét kitevő erdőbirtokok ipari szempontból szinte kiaknázatlanok voltak. Csak a 18. század második évtizedében kezdte meg működését az első olyan ipari jellegű létesítmény, amely kimondottan az erdők fáinak felhasználására és a Bükkben található nyersanyagok feldolgozására épült. Ez a létesítmény egy üveghuta volt, amelyet azonban még nem egy megfontolt, az erdő ipari hasznosítását célul tűző gazdaságpolitika hozott létre. Az a gyakorlati igény szülte, hogy az uradalmi építkezéseket ablaküveggel kellett ellátni. Kifizetődőbbnek ígérkezett az üveget helyben előállítani, mint távolabbi területekről ideszállítani.

28 Hasonló okok miatt létesítették az uradalom fűrészüzemét, vagy ahogyan nevezték deszkahasogató malmát is.

29 25 OL. N. 78. BB. No. 3. Diósgyőr 1715. évi összeírása. Az uradalom allodizálási törekvéseit Vö. GyimesiS., 1971. 31. 26 Heves megyei Levéltár (továbbiakban: HmL.), Egri Káptalan magánlevéltára. Nagypréposti iratok III. (Miscellanae) XII-2/d/63. Conscriptio diminii Diós Győr 1744.; Szilas G.-Kolossváry Szné., 1975. 141. 27 OL. Urbárium et Conscriptiones fasc. 5. No. 4.; Conscriptio dominii Diós Győr 1720. - HmL. Egri Káptalan magánlevéltára. Nagypréposti iratok III. (Miscellanae) XII-2/d/63. Conscriptio diminii Diós Győr 1744. 28 OL. Urbárium et Conscriptiones fasc. 5. No. 4. Conscriptio dominii Diós Győr 1720. 29 HmL. Egri Káptalan magánlevéltára. Nagypréposti iratok III. (Miscellanae) XII-2/d/63. Conscriptio dominii Diós Győr 1744.