Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK

mellett állott, hogy „a lakóknak nincsen földjük, csak házaik vannak, távoli területekre járnak földet művelni, szőlőt termeszteni. Üvegkészítéssel foglalkoznak".

104 Az 1828. évi összeírás megjegyzése bizonyítja, hogy Répáshuta lakosságának az üveggyártás nem nyújtott megfelelő megélhetési lehetőséget. Alátámasztja ezt az is, hogy az üveghutánál egymást váltogatták a bérlők, akik egymást követően rövid időközönként csődbe jutottak, s majd máshol próbáltak szerencsét. 1790-1805 között Stuller János volt a hutásmester. Őt követte 1806-1810 között Vajda János. Miután ő is csődbe jutott, 1811-1813 között az Abaúj megyei Hollóház Hutából származó Stuller József vette át az üzemet.

105 Számla üveges munkák végzéséről 1816-ból Stuller József csak 1816-ban kötött hosszabb időre bérleti szerződést, de feltételként szabta Tehe és Csehvölgy nevezetű rétek használatának, valamint Újhuta, Óhuta korcsmáitatása gyakorlásának engedélyezését. Stuller József is biztosítottabbnak látta az állattenyésztésből és italmérésből származó jövedelmet, mint az üveggyártás hasznát. Stuller József többször is tett kísérletet az 104 Az 1828. évi összeírás adatait L. Sipos I., 1958. 26.; Fényes Elek statisztikai-geográfiai munkájában később megerősíti az összeírás adatait. Állítása szerint azonban ekkor is két helyen készítettek üveget, ami tévedésen alapul. Vö. Telkes S., 1895. 5. 105 Sipos I., 1958. 22.