Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A RÉPÁSHUTAI ÉS A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGHUTÁK

Számla üveges munkák végzéséről 1819-ből üvegkészítés fejlesztésére, de ezek a próbálkozások rendszeresen sikertelenül végződtek. Többször kért az erdőterületek kimerülésére hivatkozva engedélyt az üzem Gyertyán völgybe telepítésére. Utoljára 1830-ban akarta bérbe venni Gyertyánvölgyet, amikor Walthier Jakab pesti üvegesmester is jelentős pénzösszeggel támogatta volna vállalkozását, de a huta áttelepítésének tervét az 1831. évi kolerajárvány meghiúsította.

106 így a répáshutai üveggyártás csak egyike maradt azon kísérletezéseknek, amelyek a bükki üvegipar fejlesztésére irányultak. A bükki üvegipar történetének sajátos színfoltja, mert az óhutai üzem Újhutára telepítésével szemben a répáshutai üveggyártás önállóan alakult ki. A szakmunkások és a segédmunkások zöme az uradalom gazdasági egységén kívüli területről származott, az egykori kőhutai üzem munkásai voltak. A répáshutai üveggyártás semmiféle kapcsolatban nem állott a korábbi üvegkészítéssel.

107 A répáshutai üzem új területre, Gyertyánvölgybe telepítése csak 1834-ben valósult meg, amikor az időközben meghalt Stuller József özvegyétől Schir József újhutai lakos megvásárolta a répáshutai üzemet és annak felszereléseit. Schir József 1834-ben 6 évre bérbe vette az uradalomtól Gyertyánvölgy 11 hold 319 négyszögöl nagyságú területét, ahol a bérleti szerződés értelmében felépíthette az üzemet. A bérleti szerződés szerint a bérterületen „...felállított épületek tárgyában a kincstár és a bérlő között semmiféle birtokközösség nem keletke106 HOM. HTD. Ltsz. 69.5.77.; Me gay Géza gyűjtése. 107 Az újhutai plébánia anyakönyveiben több név mellett előfordul Kó'huta, mint származási hely. A répáshutaiak rokonai napjainkban Dédesen élnek, ahová a kőhutai üveggyártás megszűnése után Kőhuta lakosságának egy része áttelepült.