Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KEZDETE A BÜKK HEGYSÉGBEN

löníthető munkafolyamatai végzésének színterei voltak. Az egyes kemencék egymással összeköttetésben állottak, hogy az egyik kemencében keletkezett felesleges hőt a másik számára biztosíthassák, s ezáltal a fűtés fáradságos munkáját könnyítsék. A legnagyobb méretű kemencében égették, finomították a szabad ég alatt álló égetőkemencében kifőzött hamuzsírt. Ugyanakkor ebben a kemencében olvasztották folyékony üvegmasszává az üveg nyersanyagait. Ez a nagyméretű kemence volt egyben a műhely kemence is, mert a benne megolvasztott masszából állította elő hat munkás a különböző üvegtermékeket. Egy két kéménnyel ellátott kemencében a fűtéshez és a fahamu készítéséhez szükséges faanyagot szárították. Az ablaküvegek előállítására pedig egy széles szájú kemence szolgált. A negyedik ún. hűtokemencéb&n fokozatos tűzön hűtötték a kész termékeket, mert az üveg ismert fizikai tulajdonsága miatt szabad levegőn hűlve megrepedt, elpattant volna. A 18. század eleji üveghuta rekonstrukciója (Kovács Béla munkája nyomán) Az üveghuta leltára 1. Hosszú kerek vasdarab • 2 drb 2. Fogó, melynek segítségével a fatörzseket a kemencébe helyezik 1 drb 3. A folyékony üveg kavarására szolgáló vasrúd 1 drb 4. Még használható állapotban levő vaskanál 1 drb 5. Használt vasabroncsok, amelyek egy fatörzsek kemencébe helyezésére szolgáló faeszköz két végéhez csatlakoznak 3 drb 6. Kisebb ugyanilyen fajta vasabroncsok 2 drb 7. Egy zúzásra szolgáló jelentéktelen vaseszköz 1 drb 8. A zúzóeszközhöz tartozó vasabroncs 1 drb 9. „Ferschin fesischen"(?) nevű hutához tartozó eszközök 5 drb 10. Sol Sysen(?) 4 drb 11. Kőtörésre szolgáló kopott, de még használható bunkók 2 drb