Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KEZDETE A BÜKK HEGYSÉGBEN
12. Kőtörésre szolgáló kopott, nagyobb kalapács 1 drb 13. Kőtörésre szolgáló fából készült zúzóeszköz 1 drb 14. Üveg készítésére szolgáló különböző alakú és hagyságú agyagformák, nagyobbrészt hasadtak, ezért vaslemezekkel vannak összefogva, amelyeket a kemencemester maga tartozik elkészíteni 31 drb 15. Hamuáztatásra szolgáló használható hordók 2 drb 16. Ép és sértetlen vasüst 1 drb 17. Jó állapotban levő nagy csövek 2 drb 18. Spleisz-nek nevezett üvegtörmelék 3 kila 19. Daróczi homok 3 kila 20. Egy kis szekérre való poltari agyag 21. Domza-nak nevezett fából készült öntőformák, amelyek agyageszközök kialakítására szolgálnak 2 drb 22. Az üstök kemencéből való kiemelésére szolgáló vasfogó 1 drb Az üveghuta eszközkészletének részletesebb vizsgálata az üvegkészítés korabeli technológiai folyamatának rekonstruálását teszi lehetővé. Egy 1699-ből származó felsorolás szerint 12 eszközt használtak az üvegkészítés során. Ezek közül az üvegfúvó pipa, a vascső, az olló, a csipesz, a merítőkanál, a lapát, a kampós villa és a gereblye számított a legfontosabb munkaeszköznek. 78 Érdekes, hogy az óhutai üzemben ezek közül csak azokat találjuk meg, amelyek nem kimondottan az üvegkészítés legfontosabb szakaszának, a késztermékké formálásnak az eszközei. Ez abból következik, hogy a fontosabb eszközök, így a fúvópipa az üvegkészítő mesterek személyes tulajdonában voltak. Ezt bizonyítja, hogy az észak-magyarországi üveghutákban, a zempléni és parádi üzemekben sem szerepeltek ezek az eszközök az inventáriumokban. 79 Az óhutai üzem eszközleltárában találunk néhány olyan tételt, amelynek elnevezését nem lehet megfejteni. Ez abból fakad, hogy az összeírást végző uradalmi tisztviselő nem volt tisztában az eszközök rendeltetésével, vagy a szerszámok latinra fordítása nehézséget okozhatott. A hutakemencék funkció szerinti megoszlása, valamint a hutaleltárban szereplő „üvegek készítésére szolgáló különböző alakú és nagyságú agyagformák" jelentős száma egyértelműen bizonyítja, hogy az óhutai üzemben ablak- és öblösüveget egyaránt készítettek. A kemencemester által készített formák pedig (az öntési és fúvási eljárásokkal történő üvegkészítés között átmenetet képező) formába fúvás technológiájának alkalmazására utalnak. Természetesen ez nem zárja ki a fúvással és az öntéssel történő termékelőállítás lehetőségét, bár az utóbbi üvegkészítési mód alkalmazásának a kor technológiáját ismerve nem sok valószínűsége lehetett. A fúvási és a formába fúvási eljárás eszköze a fúvópipa volt, amelynek bizonyos felületrészét fával burkolták. Ez azt a célt szolgálta, hogy felmelegedése esetén is kézbe vehesse a munkás. Az üvegkészítés során ezt az eszközt a folyékony üvegmasszába mártották és a rátapadt anyagból kis hólyagot fújtak. Mi78 Vö. Takács B., 1966. 33. 79 Ezúttal köszönöm meg Takács Béla segítségét, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a hutaleltárakban azért nem szerepelnek fúvópipák, mert azok a mesterek személyes tulajdonának számítottak.
