Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN

A diósgyőri koronauradalom gabonatermesztésre épülő majorsági gazdálkodása - figyelembe véve az erdőbirtok nagyságát, amely az összes területek 50%-át tette ki - nem biztosított állandó gazdasági fejlődést, sőt a paraszti árutermeléssel szemben sem volt versenyképes. Az uradalmi földterületek kiterjesztésére irányuló gazdaságpolitika, valamint a paraszti árutermelés hasznának kilenced formájában történő elvonása, tehát a majorsági gazdálkodás aránytalanságot eredményezett az uradalom gazdasági fejlődésében, ugyanakkor szükségszerűen megváltoztatta a paraszti gazdálkodás szerkezetét is. A paraszti gazdaságok a majorsági gazdálkodás nyomásával szemben úgy védekezhettek, hogy újabb területek művelés alá fogásával növelték a Bükk hegységben a szőlőtermesztést/A bor értékesítése lényegesen jövedelmezőbb volt, mint a gabonatermesztés.

30 A paraszti árutermelés szerkezetének a bortermelés irányába történő eltolódása lehetővé tette a mezővárosok megerősödését, a mezővárosi ipar fejlődését, a földesúri terhek megváltásán keresztül a nagyfokú önállóság kivívását. Nem véletlen, hogy a 18. század első felében az ipari tevékenység Miskolcon, abban a mezővárosban összpontosult, ahol legjelentősebb volt a szőlőtermesztés.

31 1711-ben Miskolcon még csak 73 iparost írtak össze, 1735-re számuk már megduplázódott.

32 Új iparágak jelentek meg, amelyeknek művelői céhtestületekbe tömörültek. így a 16. században megalakult csizmadia és szabó céh mellett 1702-ben a gombkötők, 1712-ben a szűcsök, 1716-ban a vargák, 1718-ban a lakatosok, 1732-ben a gubások, 1749-ben pedig már a pékek és a bodnárok is céheket alakítottak.

33 A paraszti árutermelés hatékonyabbá válása, s az ipar fejlődése révén az összuradalmi gazdasági központok a mezővárosok lettek. Közülük is a legjelentősebb bortermelő mezőváros, Miskolc emelkedett ki. 30 A majorsági gazdálkodás hatására az uradalom területén Kövesden az állattenyésztés, Diósgyőrben, Miskolcon, Zsolcán és Csabán a szőlőtermesztés vált jelentőssé. Diósgyőrben a paraszti gazdálkodás 340,5 kapás területű szőlőbirtoka egy kapás terület után 1 köböl borjövedelmet eredményezett. Az előállított bor köblét 2-3 rajnai forintért lehetett értékesíteni. A Csabán termett bor köblét pedig 2-4, a Miskolcon termett borért köblönként 6 rajnai forintot is fizettek. A paraszti gazdaságok szerkezetének eltolódása, a gazdálkodás jellegének változása a 16. századtól követhető nyomon, de ez a folyamat a 18. században tetőzött, amikor a kereskedelem fejlettsége a bortermelés értékesítését tette lehetővé. Miskolcon a kereskedelem irányítói idegen etnikumúak voltak, összefoglaló néven „görög kereskedők", akik a 17-18. század fordulójától fokozatosan letelepültek, a tranzitkereskedelem irányítóivá, a városi üzlethálózat kialakítóivá és monopólizálóivá váltak. A paraszti gazdálkodás szerkezetének eltolódását Vö. GyimesiS., 1971. 31.; SárköziZ, 1976. 86-87.; A kereskedelmi életet irányító idegen etnikumúak megjelenését L. Gyimesi S., 1963. 71-72.; A szőlőtermesztésre vonatkozó adatok: OL. N. 79. DD. No. 3. fr. 10. Diósgyőr összeírása 1720-ban. 1715-ben még csak 248 kapás területű szőlő volt Diósgyőrött, s ekkor 4 ft 30 krajcárért lehetett értékesíteni a bor köblét. Vö. OL. N. 78. BB. No. 3. Diósgyőr összeírása 1715-ben; OL. N. 78. BB. No. 3. Miskolc összeírása; OL. N. 79. DD. No. 3. fr. 10. Csabai szőlőhegyek összeírása 1720-ban. 31 1702-ben Miskolc 25 ezer magyar forintért a Haller, Csernél, Bossányi részjószágok, a húskimérés, a korcsmáltatási jog, valamint 4 országos vásár jövedelme kivételével megváltotta területét. A kamarai elnök és a város között megkötött szerződés a diósgyőri uradalom visszaváltása után vált jogerőssé. 1744-ben 40 000 magyar forintért pedig 40 évre váltotta meg magát a város. A hatalmas összeg előteremtésének feltétele a bortermelésből meggazdagadott lakosság áldozatvállalása volt. Vö. Leveles E., 1929. 65., 68. 32 Leveles E., 1929. 78. 33 Marjalaki Kiss L., 1958. 4-5.; Leveles E., 1929. 78.