Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A 18. SZÁZADBAN

A földesúri kezelésben levő birtokokon folytatott gabonatermesztésre és jobbágyi szolgáltatásokra épült egyoldalú gazdálkodás tehát végső soron azt eredményezte, hogy a gazdasági fejlődés földesúri kezelésben levő területeken kívül ment végbe. Ez az eltolódás azonban csak ideiglenes lehetett, addig állhatott fenn, amíg az uradalom területi széttagoltsága, zálogbirtokosi kezelése érvényesült. Az uradalmi erdőbirtokokon működő kis ipari jellegű üzemek már a 18. század kezdetén is a céhes kereteken túlmutató fejlettségre utaltak. Az üveghuta és a fűrészüzem alapítóinak csak a földterületeket és az építőanyagokat biztosították, a termelés szervezését, irányítását és az értékesítést kizárólag egyedül végezték. E két vállalkozás bérlői már szakmunkásokat alkalmaztak, munkabérüket természetben és pénzben fizették.

34 A gazdasági fejlődés következményeként ezek az erdei üzemek hamarosan túlnőtték az uradalmi kereteket. Üvegtermékekkel és építőanyagokkal látták el az ellenreformáció időszakának templomépítkezéseit, a fejlődő mezővárosok pedig szinte állandó, stabil piacot jelentettek számukra.

35 A diósgyőri kamarai erdőbirtokok ipari célokra történő felhasználásának csupán kezdetét jelentette az üveghuta és a fűrészüzem alapítása. Az erdő teljes kihasználását, értékesítését célul tűző gazdaságpolitika 1755 után valósulhatott meg, amikor ismét helyreállt az uradalom területi egysége. A bekövetkezett döntő fordulat a magyar kamara időközben megváltozott birtokpolitikájával állott szoros összefüggésben. A 18. század közepétől ugyanis a kincstári birtokok zálog útján történő értékesítése helyett a gazdálkodás fejlesztéséből, a termelés növeléséből származó jövedelem szerepe vált meghatározóvá.

36 E merkantilista szellemű gazdaságpolitika érvényre juttatásában Grassalkovich Antal kamarai elnöknek voltak jelentős érdemei. O sürgette az uradalom szakszerű gazdálkodási feltételeinek megteremtését.

37 Az egri káptalantól 1755-ben visszaváltott uradalomban 1755-1773 között létrehozták az uradalom gazdasági életét közvetlenül irányító hivatali szerveket, az uradalmi igazgatóságot, az uradalmi ügyészi és pénztári hivatalt. Ezek az intézmények, mint alsófokú kamarai szervek irányították a diósgyőri uradalmat, lényegében az adminisztrációvá visszafejlesztett szepesi magyar kamara funkcióit átvevő po34 A különböző uradalmi összeírások ezt rendszeresen alátámasztják. Ilyen utalás található a diósgyőri uradalom 1720. és 1740. évi összeírásában is a deszkahasogató malom és az üveghuta értékének megállapításainál. 35 Vö. Gyéressy B., 1975. 87-89., 90.; Miskolci Református Egyház jegyzőkönyve I. 1736. 16. 36 Nagyi., 1971. 117. 37 Grassalkovich Antal a racionálisan gazdálkodó és ennek következtében sikereket elérő nemes mintaképe volt a 18. században. Hivatali pályát választott, amelyben jogi és gazdasági ismeretekre, tapasztalatokra tett szert. Kamarai ügyvéd és jogügyi igazgató volt. Elsősorban a neoaquistica bizottság munkájában vett részt. Mária Terézia adományozott neki grófi címet és tette meg a magyar kamara elnökének. Politikai sikereit gazdasági téren is gyümölcsöztette. Többek között a debrői, gödöllői és hatvani uradalmak birtokosa volt. Kiemelkedő a hutaalapító tevékenysége is. A diósgyőri uradalom újhuta üvegkészítő műhelyének alapítása mellett részt vett a parádsasvári üveghuta megalapításában is. Saját birtokain folytatott gazdaságpolitikáját kiterjesztette a kamara birtokaira is. Vö. Hóman B.-Szekfű Gy., 1935. 424.; Takács B., 1970. 30.; Nagy !.. 1971. 117.