Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

78. kép. Palóc ivócsanak (Nógrád m. 1898.) sett és spanyolozott díszű kétfejű sas egyenesen virágos ágat tart mindkét feje csőrében, sőt lábai is egy-egy tulipános ágban végződnek.

214 Ha az általában nagyobb díszítendő felületet sávokra osztja, tagolja az alkotó, az egységek legtöbbször egymástól független díszítményt és mondanivalót hordoznak, s ilyenkor a sas ábrázolása is hagyományhűbb, alakja ritkán keveredik más ornamensekkel. Erre látunk példát egy 18. századi, Kecskemétről származó csigacsináló táblán,

215 vagy egy három, egymástól független egységre tagolt mángorlófán.

2 6 Ritkábban bár, de vannak példák a népművészeti tárgyak között arra is, hogy a kétfejű sas szimmetrikus dekoratív formáját a tárgy alkatrészeinek alakításához használja fel az alkotó. Egy Nógrád megyéből származó 1898-as datálású ivócsanaknak a fogóját a kétfejű sas alakjáról mintázták. A finoman részletezett koronás sasfogó a funkció és a sti217 lizált forma harmóniájának szép példája (78. kép). Hasonlóan szépen megkomponált kétfejű sas díszíti egy szlovák ivócsanak fogóját is. Sasmotívumok egyéb tárgyakon A kétfejű sas motívuma a népi kultúra tárgyainak egészen különleges rétegeiben is feltűnik. A vallásosság különböző tárgyaira eredetileg feltehetően a politikai és a vallási hatalom összekapcsolódásaként kerülhetett, de ugyanazt az ornamenssé, dekoratív díszítménnyé válási utat követhetjük nyomon megjelenésein, mint más tárgycsoportokon. Egy 18. század végén készült papírra festett háziáldáson óriási, virágos mezőbe helyezett sas 214 Füzes Endre 1961. 147. 215 Vö. Nóvák László 1982. 165. 216 Vö. Bátky Zsigmond-Györffy István-Viski Károly 1928. 217 Vö. Manga János 1072. XIII. I. 218 Vö. Marta Komorovská 1982. 126.