Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

a központi motívum. Finom, aprólékos papírkivágással, ragasztással készültek azok a csipkeképek, melyeket híres búcsújáró helyeken, templomokban árusítottak és terjesztettek. Ezeken a dekoratív sas szívforma címerpajzsába ragasztották a madonna vagy egyes szentek képeit.

219 Tudjuk, hogy a sas évszázadok óta szerepel már pénzeken, s „a birodalmi sas" is szinte kötelező díszítménye volt a Habsburgok pénzeinek. Nem egyedi jelenség a paraszti kultúrában a pénzek, érmek ékszerként való alkalmazása sem. Egy motívum tudatos kihangsúlyozása és ékszerré emelése azonban mindenképpen figyelemre méltó. Horváth Terézia kutatásaiból ismerjük azokat a 20. század elején készült gyöngyös-pénzes nói nyakékeket, ahol kétfejű sasos pénzekből készült ötvösmunkával a medál a következő módon: az érmet sziromszerűen formált keretbe foglalták, és kövekkel díszített 220 kétfejű sas alakú fejrésszel fűzték fel a láncra vagy gyöngyre. 219 Vö. Leopold Schmidt 1966. 184. és Werner Konrad Jaggi 1978. 84. 220 Baloghné Horváth Terézia 1983. IV. tábla.