Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

58. kép. Színes gyapjúhímzéses lepedőszél (Dunántúl, 18. század vége) A szabadrajzú hímzéseken a technikai szabadságból következően a legváltozatosabb kompozíciók részeként jelenik meg a sas, alakjának formája és részletezése is szinte végtelen. Az Európa-szerte elterjedt, a reneszánszban gyökerező indás-virágtöves hímzett kompozíció változatai minden társadalmi rétegnél feltűnnek. Szabadrajzú hímzéseken a kétfejű sas leggyakrabban a nyugat-dunántúli, régebben rábaközinek nevezett hímzéscsoport emlékein szerepel (59. kép). Ezek a hímzések elsősorban lepedővégeket díszítettek, jellemző díszítményük a virágkosaras, gyakran madaras kompozíció. Hogy ez a díszítőstílus nagyobb területen egységes lehetett, bizonyítják a volt Pozsony megyéből és a szomszédos osztrák területről származó darabok, melyeknek díszítményvilága és stílusa 59. kép. Virágtöves lepedővég minta (Rábaköz, 18. század)