Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

56. kép. Szálánvarrott lepedőszél (Dunántúl, 18. század vége) megállapította, hogy a sas itt nem heraldikai céllal került a díszítménybe, hanem ábrázolása liturgikus vonatkozású: Szent János attribútumaként kell értelmeznünk.

18 Nagy mennyiségben készültek sasmotívumos szövött szalagok is, melyeket hímzett ágyiruhák szegesére, díszítésére, összedolgozására alkalmaztak. A díszítményt itt a sasok merev ismétlődése adja, melyet a pozitív-negatív felület ritmusa hangsúlyoz. A szálszámolásos hímzéseken megőrződött sasmotívumok szabályosak, a díszítőeljárás kötöttségeiből adódóan jobban hasonlítanak eredeti példájukhoz és így egymáshoz is. Figyelemre méltó, hogy elsősorban a magyar nyelvterület peremén, a hagyományőrzőbb népcsoportoknál maradtak fenn ilyen minták

18 (56-57. kép). 57. kép. Bukovinai székely szálánvarrott párnavég (19. század) 185 Nékám Lajosné 1968. 52-54. 186 Az esztergomi Ipolyi Gyűjtemény őriz néhány szép darabot, továbbá az erdélyi szászok és a bukovinaiak szálszámolásos hímzésein jellemző.