Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

Sasábrázolások a magyar népművészetben Textilek A kétfejű sasmotívum nagyon kedvelt volt a különböző korok textíliáin, hímzett és szövött kelméken egyaránt.

1 Már a keleti kultúrák híres textíliáin gyakori díszítmény volt a sas, egy- és kétfejű változatban is. Dekoratív formája mindig magára vonja a figyelmet, díszítése, részletezése rendkívül változatos és míves. 12. századi kora középkori selyemszöveteken gyönyörű példái maradtak fenn, rendkívül dekoratívak, aprólékosan tagoltak és mintázottak. A háttér olykor mozgalmasságával, növényeivel és állatalakjaival az édenkertet idézi, máskor viszont semlegessége éppen a díszítményt uraló sasmotívum kihangsúlyozását szolgálja. A középkorban kedvelt volt az a szövésmód, amikor a pozitív és negatív felületek kontrasztja, a vonalas és a foltszerű motívumok játéka adja a minták szépségét. Ebben a technikában is szívesen alkalmazták a kétfejű sast. Már az ókortól ábrázoltak a sas lábainál vadállat-párokat, kecses gazellákat vagy olykor oroszlánt is. Mindez a sas hatalmát, erejét hangsúlyozta képes formában, ugyanakkor a szabályos, szimmetrikus kompozíciót még teljesebbé tette. Kedvelt volt a sasmotívumok médaillon keretbe helyezése vagy íves formákkal való tagolása, keretezése is. E formai megoldások szintén a kiemelés, hangsúlyozás eszközei voltak. A reneszánsz kor dekoratív, pompás brokátjain, bársonyain és szőnyegein is fel-feltűnnek a sasok. A ritmikus, döntően növényi ornamensek - virágtövek, életfák - között azonban a sas már nem főmotívum, mint a keleti kelméken. A 16. században jelennek meg és terjednek el, először olasz és német földön a mintakönyvek, melyek más címerállatokhoz hasonlóan a sast is felvették mintáik közé. De itt nem visel koronát a sas, és 181 hiányzanak egyéb heraldikai attribútumai is. Ezek a kellékek majd a Habsburg-országokban kerülnek rá ismét a hímzett sasábrázolásokra. A sas magyar nyelvterületen textildíszítményként való alkalmazásáról a textil múlékonysága ellenére is évszázadok óta vannak adataink. Hogy a kétfejű sas elterjedt motívum volt, bizonyíthatja Károlyi Kata 1595. február 26-án kelt hozományi leltára is, 182 melynek felsorolásában egy abroszon „kétfejű sasos minta is szerepel. A református templomokban nemcsak a festett mennyezettáblákon tűnik fel a sas motívuma, hanem úrasztali térítőkön is vissza-visszatér. A kecskeméti Ráday Gyűjtemény egy 1626-os datálása, törökös mintájú sasos terítőt őriz. A veszprémi múzeum pávás-gránátalmás terítő183 jén szereplő sas szinte teljesen dekoratív növényi ornamenssé vált már. Kimutathatóan mintakönyv mustrája alapján készült Árva Bethlen Kata recebetétes térítője sasmintával, több példányban, hiszen az olthévizi, a küküllői és a debreceni református egyházaknak is ajándékozott ilyet.

184 Barkóczi Mária 1665-ös datálású térítőjén virágokkal körülvéve szintén egy kitárt szárnyú sasé a főhely. Nékám Lajosné kutatásai alapján - párhuzamok összevetésével 180 Vö. Ernst Fleming 1927.; Henry de Morant 1976. 29. 181 Vö. Nékám Lajosné 1968. 52. aki 17. századi sasos mustrákat közöl 182 Radvánszky Béla 1879. II. 80. 183 Laczkovits Emőke szíves közlése 184 Vö. Nékám Lajosné 1968. 52.