Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

A sas ikonográfiája ugyanolyan összetett és bonyolult, mint szimbolikája. Egyszerre tartozik a valós és a képzeletbeli faunához, s ábrázolása is hol természethű, hol pedig egészen stilizált és elvont. Egy- és kétfejű változatát már az emberi kultúra kezdeteitől megkülönböztethetjük. A kétfejű sas elterjedése bizánci és szasszanida ábrázolásokra vezethető vissza. Kialakulásának omamentális történetét Louis Réau a következőképpen magyarázza: a két fej két egymással szemben álló sas egyesüléséből jött létre, amelyek közeledtek egymáshoz, összeértek és végül összeolvadtak.

170 A heraldikai sas A kétfejű sas ábrázolása már korán, Nagy Károly idején bekerült a heraldikába, és az egyik leggyakrabban használt címerkép. A kora középkor európai uralkodói szívesen alkalmazták hatalmi jelvényként a kétfejű sas motívumát. I. Frigyes (1202-1203) Szicíliában aranypént veretett, lapján kétfejű sassal. Flandriai Margit (1244-1280) szintén ilyen pénzt veretett.

171 A kétfejű sassal díszített hivatalos német-római császári birodalmi címert I. Zsigmond császár vezette be 1400 körül. A lengyel és magyar örökösnővel kötött házassága révén átvette a hatalmat kelet-európai államok fölött is, sőt igényt formált Bizáncra is. E kettős helyzettel magyarázzák a kétfejű sas címerként való alkalmazását, miszerint egyik feje nyugat, a másik pedig kelet felé tekint, vagyis Rómát és Konstantinápolyt jelenti. Ez 172 az elterjedt nézet azonban nem igazolható egyértelműen. Közép-Európában a kétfejű sas főleg a „birodalmi érmék" bevezetése és a kereskedelemben való elterjedése révén lett ismert. A császári rendelkezések ugyanis előírták először 1524-ben V. Károly, hogy a birodalmi pénzek egyik oldalán mindig a „Reichsadler" szerepeljen. A sast néhány birodalmi város, melynek városi jogai császári privilégiumon alapultak, a címerébe is bevezethette.

173 1806-ban a kétfejű sas az újonnan alakult osztrák császárság címere, s egészen 1918ig él a Habsburg-monarchia jelképeként. A birodalmi sasnak azonban Európában is több párhuzama ismert. Kétfejű volt az orosz cári sas is, Oroszország címerében 1472-től Vaszilijevics Iván kezdte használni. A sas továbbá az albánok címermadara, de a szerb, majd jugoszláv királyságé is. Franciaország a második császárság alatt használta címerében a sast.

174 A Habsburg-sas pedig bajor mintára vezethető vissza. Mielőtt magyar területen birodalmi címerként került használatba a kétfejű sas motívuma, azelőtt sem volt ismeretlen. A Miskolc nemzetség címerállata egyfejű sas volt. Erdély saját címerében is egyfejű emelkedő sast ábrázoltak, melyet félhold és napkorong egészített ki. ősi nemesi családok címereiben, pénzérméken is évszázadok óta szerepelt dekoratív formája. Többek között a Balogh-, a Derencsényi- és a Széchy-nemzetség címereiben is kétfejű sast találunk. Bizánci ízlésű, ékkövekkel kirakott aranyozott ezüst palást-csatokon szép formájú kétfejű sas ábrázolások maradtak ránk a 13. századból a 170 Louis Réau 1955. 65. 171 Kari Spiess 1969. 172. 172 Vö. Bárczay Oszkár 1897'. 156. 173 Vö. Reinhard Peesch 1981. 189. 174 Kozák Károly 1963. 165.