Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

benne felfedezni, más a nőstény sast, a földistennő jelképét látta benne, amelynek két kicsinye Hunor és Magor legendás származását juttatja a magyarok eszébe. Van, aki úgy véli, hogy az égi eredetű sasnak az alvilágból, a halálországból származó madarak feletti győzelmét jeleníti meg az ábrázolás. Dienes István egyszerűen a sas félelmetes erejének és hatalmának szimbólumaként értelmezi a karmaiban tartott két madarat, és védelmező163 óvó-pártoló funkciót tulajdonít a sassal díszített korongpárnak. Ebbe a kultúrkörbe sorolhatók azok a népvándorlás kori népektől (szkíták, langobárdok, gepidák) származó fibulák és övcsatok is, amelyek egyfejű sast ábrázolnak profilból, és a korabeli ötvösműë i • 164 veszet remekei. A keresztény sasszimbolika szervesen kapcsolódott az általános isten- és királyértelmezéshez.

165 A Physiologus a következő legendát írja a sasról:

166 „Ha megöregszik, szeme és szárnya elnehezül, s látása eltompul. Hogy miként segít magán? Tiszta vizű forrást keres, majd felszáll a nap körüli levegőégbe, leégeti régi szárnyait s a szemére boruló sötétséget, és leszáll a forráshoz, háromszor megmártózik benne, és megújul, megfiatalodik. Ha a régi ember ruháját viseled, és lelki szemeid eltompultak, így keresd te is, ó, ember, a szellemi forrást. Isten igéjét, aki így szól: »Elhagytak engem, az élő vizek forrását«, és emelkedj fel az igazság napja, Jézus Krisztus közelébe. Vétkezd le a régi embert az ő cselekedeteivel együtt, és mártózz meg háromszor az örök forrásban, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Vétkezd le a régi embert, azaz a régi ruhát, a Sátánét, öltsed magadra az új embert, amely Isten szerint teremtetett. Akkor majd beteljesül rajtad Dávid jövendőlése: Megújul a te ifjúságod, mint a sasé." Ezek az elbeszélések Krisztus mennybemenetelét és a feltámadás keresztény reménységét példázzák. Ókeresztény szarkofágokon és síremlékeken a feltámadást jelképezi a sas. Keresztelő medencéken és misekelyheken pedig a Krisztusban megújult életet jelenti.

167 A sas és a hal együttes ábrázolása azt szimbolizálja, hogyan viszi Krisztus a mennybe híveit. Szép megjelenítését látjuk a capuai keresztelőkápolna mozaikpadlóján.

168 A keresztény értelmezésnek ábrázolásbeli bizonyítékait találhatjuk meg román kori és kora gótikus építészeti emlékek díszítményein is. Pl. a hildesheimi dóm Bemward-kapujának Jézus élete ciklusában két felszálló sas helyettesíti a Mennybemenetel jelenetét. Egy másik legenda egyfajta szimbolikus közeledést hozott létre a sas és az Utolsó Ítélet igazságtevő Krisztusa között. Egy bizonyos Honorius d'Autun: Speculum Ecclesiae című munkájából tudjuk, hogy a sas - fiókáit kipróbálandó - a karmai közé fogja őket és a nap sugarai felé tartja. Azokat, amelyeknek tekintete kibírja a nap vakító fényét, saját ivadékainak tekinti és táplálja, felneveli őket, amelyek viszont hunyorognak és elfordítják szemüket a nap perzselő sugarai elől, megtagadja és szánalom nélkül kidobja a fészekből. Ez a próbatétel az ítélet szimbóluma. Krisztus megőrzi maga mellett az igaz embereket, akikben felismeri gyermekeit, híveit, viszont a pokol feneketlen mélységébe taszítja a tőle elfordulókat, a kárhozottakat, akik méltatlannak bizonyultak szeretetére.

169 163 Dienes István 1975. 160. 164 Kádár Zoltán 1987. 160. 165 Vö. Kari Spiess 1969. 17. 166 Physiologus 1986. 16. 167 Louis Réau 1955. 64. 168 A keresztény művészet lexikona 1986. 277. 169 Louis Réau 1955. 65.