Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

5. kép. Arad vidéki szálszámolásos párnavég (18. század vége) Erdélyben különösen sokáig és változatos formában élt a madaras keresztszemes minta. A szilágysági hímzések omamensei általában kicsik és egyszerűek. A Maros vidékéről, Arad környékéről és Kalotaszegről is ismerünk virágtöves, páros pávákkal díszített párnavégeket, hasonló komponálási elvek szerint

107 (5. kép). Az erdélyi szászok különösen kedvelték a figurális motívumokat, így gyakran alkalmaztak madaras mintákat is. Ezek a figurális mustrák, amelyeket erdélyi magyar hímzésekről alig ismerünk, a középkori szövött emlékek és nyugati mintakönyvek motívumaival vannak szoros rokonságban

108 (6. kép). Általában egyszerűbb, kisebb madárkákat varrtak a 19. század második felében, a 20. század elején is élő palóc keresztszemes mintákon, és a bükkalji, tardi sajátos motívumvilágú keresztszemeseken

109 (7-8. kép). 6. kép. Erdélyi szász szálszámolásos párnavég (18. század vége) 107 Vö. Dornanovszky György 1981. 161., 199. kép 108 Vö. Gervers-Molnár Veronika 1983. 16. 109 Vö. Dajaszászyné Dietz Vilma 1974., és Fügedi Márta 1978.