Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

Az óindiai és óiráni hagyományokban is madár hozza csőrében a gyógyító italt. A hellének mitológiájában nektárt visz a sas Zeusznak. Egy újgörög mese pedig arról szól, hogy milyen veszélyes vállalkozás árán tölti meg a sas a csőrében tartott kannát a halhatatlanság vizével, amely egy kitáruló és becsukódó sziklából fakad. Madarak Őrzik a termékenység fáját, az élet fáját is, amely a különböző népek ősi mítoszaiban más-más formában ugyan, de mindenhol megfogalmazódik az örök élet utáni vágy és az elkerülhetetlen vég, a haláltól való félelem termékeként.

50 A madárfej gyakran díszítette kultikus edények fülét és fogóját egészen a bronzkortól. Egész Európa területén ismertek a stilizált madár alakú fa ivó- és merítőedények, amelyek ünnepi italok (kvasz, méhsör stb.) tárolására szolgáltak.

51 A Dunántúlról származik az a bronzkori agyagkocsi, melynek tengelye madárfejben végződik. Valószínűleg valamilyen vallási rítus kelléke volt a tárgy, s ehhez kapcsolódott a madárfej ábrázolása is. A népvándorlás kori népek tárgyi emlékei között, valamint a régészet kategóriája szerinti ún. germán állatstílus elemei között is gyakori a madárfej díszítés, pl. fibulákon, karddíszeken. A szibériai népek mitologikus égig érő fájának csúcsán is madarak ülnek. Az így kialakult madárábrázolások és szimbólumok elterjedésének és hagyományozódásának fontos közvetítője az ókeresztény művészet volt. A katakombák, szarkofágok, a templomi falfestészet kedvelt díszítő megoldása az ornamentális keretben meghúzódó szimbolikus kompozíció, a kétfülű edényből vagy forrásból ivó madárpár, illetve a szőlőtő termését csipegető madarak, melyek az üdvözült lelkek mennyei élvezetére utaltak 52 A római Praetextatus-katakomba 3. századi falfestményén karcsú vázas virágtő két oldalán ábrázoltak galambszerű madarakat. A ravennai San Vitale faragott oszlopfőjén korsóból iszik két bóbitás madár. Ugyanitt a szentélyboltozat mozaikján virágos-szőlőtöves indák között pávákat ábrázoltak. A ravennai Palazzo Vescovile híres, gyönyörűen faragott püspöki trónján is szőlőindák és a Krisztus-monogram társaságában ábrázolták a páros madarakat. 3 A madár megjelenítésének bizonyos ábrázolási és kompozíciós sémái és variánsai már az ókorban kialakultak, melyek a hagyományozódás során is megőrződtek, sőt tipikussá váltak. Legjellemzőbb a madáralak oldalnézeti ábrázolása, s előre néző változata mellett már az i. e. 3. évezredben megjelent a fejét hátra fordító, visszanéző madár ősformája is. Az ábrázolt madár fajának a hangsúlyozása, konkrét részletezése általában nem jellemző, a megjelenítést évezredek óta a stilizálás, magasfokú elvontság jellemzi, amely a jelképes tartalmat csak erősíti. A madármotívumok elterjesztéséhez, közkeletűvé tételéhez az évszázadok során jelentősen hozzájárult a kereskedelem kiszélesedése, távoli kultúrák termékeinek, s rajta díszítményeinek a kereskedelem révén, más népek kultúrájában, tárgyi környezetében való megjelenése, majd beilleszkedése. A madármotívumok európai elterjedésében a keleti áruknak, így a bizánci szöveteknek, selymeknek, kerámiának kiemelkedő közvetítő szerepe volt. 50 Vö. Kari Spiess 1969. 36. 51 Vö. Művészeti lexikon III. 1967. 656. és Bóna István 1974. 52-57. 52 K. Csilléry Klára 1980. 478. 53 André Chastel 1973. 13., 49., 50., 58. kép