Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

A keleti selymek motívumai, mintaszerkezetei pl. kimutathatóan továbbörökítódtek az európai textilkultúrában. Az itáliai Lucca városában már a 13. század elejétől működött virágzó szövőműhely, ahol a keleti szövetek alapján dolgoztak a mesterek. Termékeik gyorsan eljutottak a Németalföldre, francia és angol területre, valamint Itália más részeire is. A luccai szövők idegen mesterek betanításával is foglalkoztak. Mindezek a tények igazolják a motívumok és mustrák terjedési lehetőségeit is.

54 A 16. század elejétől jelennek meg, s a díszítő motívumok terjedése szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a mintakönyvek, melyek a különféle mesterségek és technikák számára egyaránt mustrákkal szolgáltak. Német, olasz és francia területen jelentek meg először e mintagyűjtemények, de gyorsan közkézen forogtak Európa-szerte, és számtalan kiadást, átdolgozást megéltek.

55 A mintakönyvek elterjedésének „forradalmasító" jelentőségét abban láthatjuk, hogy felgyorsították a bennük rögzített minták elterjedését, s ugyanakkor a mustrák rögzítésével, kinyomtatásával segítettek azok megőrzésében, bizonyos kompozíciós sémák tartósításában. E mintakönyvek figurális mustrái között a legkedveltebbek éppen a madarak voltak. Európa népművészetét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a madár mindenfelé kiemelkedő jelentőségű motívum a díszítmények között. Először a kézműves termékeken terjedhetett el a madaras-virágos mustra, majd ezek közvetítésének segítségével a paraszti alkotóknál is.

56 Minden díszítő műfajban általános a madármotívum, leggyakoribb azonban a növényi ornamentikához kapcsolódó, kötött kompozícióban való megjelenítése. A népi madárábrázolások általános jellemzője, hogy néhány kései kivételtől eltekintve nem közvetlen megfigyelésen alapszanak, hanem különböző eredetű előképek átvételei, hagyományossá vált stilizálások újrafogalmazásai, majd lokális megjelenései.

57 A madárhoz korábban fűződő vallásos tartalom és szimbolikus értelmezés elmaradt, lekopott az ábrázolásáról a népművészetben, elsősorban ornamenssé vált, illetve helyére egyre inkább a páros madár szerelmi szimbólumként való értelmezése lépett. A páros madár elsősorban azokon a paraszti tárgyakon szerepel díszítményként, amelyek a párválasztáshoz, a szerelemhez, az élet folyamatosságához kapcsolódnak, illetve ezen ünnepek kellékei, részei. így a szerelmi ajándékokon, jegyajándékokon, kelengyetárgyakon, továbbá általában a paraszti élet reprezentatív tárgyain. K. Csilléry Klára a magyar parasztság szerelmi ajándékainak néprajzi összefoglalása kapcsán azt állapította meg, hogy a páros madarat és a virágos szívet előbb egyszerű díszítőmotívumként vették át a paraszti alkotók, és azok csak később váltak a parasztok szemében egyértelműen szerelmi szim58 bólumokká. Mint már utaltunk rá, néhány madárfajta azonban egyes kultúrákban és korszakokban kiemelkedő jelentőségre tett szert a művészet jelképes ábrázolásain. Ezért most néhány madármotívum kultúrtörténetét és értelmezését röviden itt foglaljuk össze, más madárábrázolásokat pedig - a népművészeti díszítmények között betöltött kiemelkedő jelentőségérc való tekintettel is - külön fejezetben tárgyalunk. 54 Vö. Művészeti Lexikon III. 1967. 511. és Ernst Fleming 1927. 55 A reneszánsz mintakönyvekhez lásd: Hanna Kronberger-Franken 1939., valamint Kataloge des Bayerischen Nationalmuseums 1980. 56 Vö. Reinhard Peesch 1981.; Theodor Bossert 1962.; Hans-Jürgen Hansen 1967.; Josef Grabowski 191 %.\ Charles Holme 1911. 57 Vö. K. Csilléry Klára 1980. 478. 58 K. Csilléry Klára 1976. 22.