Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A HAL

187. kép. Karcolozott szarutülök részlete (Zemplén, 19. század) Szintén nem kereshetünk mélyebb szimbolikus értelmet ahhoz a dél-bihari temetői fejfán nyugvó halábrázoláshoz, melyről Györffy István kutatásai kimutatták, hogy az alatta nyugvó foglalkozását jelöli a hal.

436 A mesterséget jelenti a halábrázolás a Néprajzi Múzeum Tolnából származó ládáján is: „A vándorlás előtt álló céhes halászlegény ládát csináltatott, mely méretre és beosztásra hasonló a menyasszonyi ládához, csakhogy elejét világoskékre festették, azon két aranyponty, szájában virág...

437 (182. kép). Találkozunk halábrázolásokkal olyan tárgytípusokon és olyan díszítmények társaságában is, ahol a motívumok értelmezése meglehetősen nehéznek tűnik, az ábrázolás környezetéből és törvényszerűségeiből azonban esetleges következtetések is levonhatók. A sárközi Szeremlén szokásban volt a pünkösdi ladikázás, amikor is a legények megcsónakáztatták a lányokat, akik ez alkalomra díszes evezőket vittek magukkal, melynek faragott díszítésén a virágbokor alján két hal is feltűnik

438 (186. kép). Zempléni pásztorok szaruból faragott tülökjén és sótartóján a stilizált, karcolozott tulipánmotívum közepébe került a hal (187. kép). Egy dunántúli mángorlón a hal szájából tulipán nő ki. Más mángorlófákon, sulykolókon a tulipános virágtő két oldalán „úsznak" a halak (183-185. kép). Hoppal Mihály ezeken az ábrázolásokon, az értelmezést a párhuzamként gyűjtött és felsorakoztatott népdalsorokkal és más szöveges emlékekkel megerősítve, a hal termékenységi illetve szexuális jelkép mivoltának bizonyítását kísérli meg.

439 436 Györffy István 1916. 110. 437 Idézi K. Csilléry Klára 1973. 113. 438 Vö. K. Csilléry Klára 1961. 160-179. 439 Hoppal Mihály 1982. 1486-87.