Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A művészetek állatábrázolásait alakító társadalmi, gazdasági, kulturális-vallási tényezők
vább éltek, s részei voltak az adott kor írásos, szóbeli avagy vizuális kultúrájának. Ezek részletes feltárása újabb fontos ismeretekhez vezethet. A mindenkori művészet díszítménykincsének, jellemző ornamenseinek népszerűsítésében, populárisabbá válásában, ugyanakkor a minták konzerválásában, megőrzésében és rögzítésében szinte forradalmasító jelentőségűnek tekinthetők a mintakönyvek. 33 E mintakönyvek a korabeli ornamentikát elérhetővé, másolhatóvá, utánozhatóvá tették olyan társadalmi rétegek számára is, akik eddig nem férhettek hozzá a kiváltságos társadalmi rétegek művészetéhez. A mintakönyvek megjelenése tehát egy kulturális átértékelődési folyamatot is megindított. A bennük rögzített ornamensek és technikák eljutnak a céhes kézművesiparba, s rajtuk keresztül pedig ismét újabb társadalmi rétegekhez. A különféle díszítőtechnikák számára egyaránt mintákat adó mintakönyvek a 16. század elején tűnnek fel német, majd olasz és francia területen. Ismereteink szerint a legkorábbi mintakönyvet 1523-ban Augsburgban Hans Schönsperger adta ki Furm- oder Modelbüchlein címmel. 1527-tŐl már Velencében is egymás után jelenik meg Tagliente, Yoppino és Vavassore mintakönyve. Velence a kor nagy kereskedelmi csomópontja, ezért nem véletlen, hogy a keleti kereskedelem révén megismert és megkedvelt iszlám díszítőformák is bekerülnek a mintakönyvekbe, és az olasz reneszánsz mintáival együtt ezeket a németek is átveszik. 1597-ben jelent meg Nürnbergben Johann Sibniacher: Schön Neues Modelbuch című gyűjteménye. A könyvecske már korában is hatalmas népszerűségre tett szert, és a legkedveltebb mintakönyvvé vált, példaképe lett a későbbi könyveknek is. Sibmacher szinte tudományos szinten foglalkozott a heraldikával, ez kitűnik mintaválogatásából is. Emellett szakértője volt az ornamentikának is. Az általa közölt minták „pályafutását", elterjedését bizonyítja, hogy a későbbi mintakönyvek sok mustrát vettek át tőle. A tudományos összehasonlító vizsgálatok alapján ma már számos Sibmacher-féle minta útját végig tudjuk követni a művészet különböző műfajaiban, néha egészen a 20. századig. 34 Említésre érdemes, hogy 1660-ban jelent meg az első női szerző, Rosina Helena Fürst (a kiadó lánya) mintakönyve, mintáinak zöme már barokk ízlést tükrözött. A mintakönyvek nagy népszerűségre tettek szert, Európa-szerte közkézen forogtak, és számtalan kiadást, átdolgozást megértek. Innen merítettek mintákat nemcsak a különféle hímzésekhez, hanem például a fémművesek, mézeskalácsosok és más mesterek is sablonjaikhoz, nyomóformáikhoz. Ugyancsak a középkortól vannak ismereteink a hímzett és szövött mintakendők ké35 szítéséről is. A főúri, köznemesi, de a jómódú polgárasszonyok is gyűjtötték, cserélték, kölcsönözték egymás között a mintákat. Hagyatéki leltárakba is felvették az asszonyok ingóságai közé tartozó rajzolt vagy hímzett mintákat, korabeli megfogalmazás szerint „példákat". Mindez közvetetten is bizonyítja e mintakendők elterjedtségét. 36 A középkor egyházi iskoláiban rendszeresen folyt a kézimunka tanítása. A mintakendők, mintacsíkok készítése a lányok neveltetésének része volt. 33 A mintakönyvekhez többek között: Hanna Kronberger-Franken 1939. és Birgit Littmann Brunner 1989. 38-12. 34 Vö. Vithelm Prazák 1939. 3-27. és László Emőke 1984. 71-100. 35 A mintakendőkhöz többek között: Connemann, Hans-Joachim und Elfi F. 1989. 43-49., valamint Kataloge des Bayerischen Nationalmuseums. Stickmustertücher 1980. 36 Vö. Radvánszky Béla 1879. II. 122., továbbá Ember Mária 1981. 15., 122.
