Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A művészetek állatábrázolásait alakító társadalmi, gazdasági, kulturális-vallási tényezők

A középkori európai művészet vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt 37 sem, hogy a keleti művészet több csatornán át éreztette hatását az európai kultúrában. Ez a hatás természetesen nem érvényesült mindenütt egyformán, befolyása például Itáliában és Franciaországban erősebb volt, mint máshol. A keleti művészeti hatások közvetítő közege többféle lehetett, a keresztesháborúk tényétől a diplomáciai ajándéktárgyakon át a kereskedelmi tevékenységig. A kontinensre jutott tárgyak, alkotások a keleti díszítményeket, motívumokat is közvetítették Európa felé. Elsősorban a pompás keleti textíliák motívumközvetítő szerepét kell itt kiemelnünk. Jellemző a keleti hatásra, hogy már a 12. századtól kezdve számos itáliai templomban bukkannak fel iszlám textíliák. Ugyancsak említésre érdemesek a 15. század előtti Spanyolország arab műhelyeiből származó textíliák. Általában elmondható, hogy a Nyugat és a Közel-Kelet közötti kapcsolatok már a kora középkortól igen sokfélék és folyamatosak voltak. Mivel a keleti textíliák és iparművészeti tárgyak díszítményeit meglehetősen gazdag állatábrázolás jellemzi, ezért e motívumok és ábrázolási sémák európai megjelenése szempontjából is külön jelentősége van a kelet-nyugati kereskedelemnek.

38 Az állatábrázolások történetének és eredetének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a heraldika sem.

39 Számos állatmotívum éppen a heraldika révén terjedt el a művészetekben, s heraldikai megfogalmazása, megjelenítése vált általánossá. A címerviselés Európában tulajdonképpen a lovagság intézményével terjedt el. Amint a lovagság és a tomamérkőzések általánossá váltak, úgy honosodott meg a címerviselés szokása is. Hazánkban ezt az idegenből betelepült lovagok hatására vezetik vissza. A címerviselés szokása a 13. századtól szilárdult meg, amelyet az Anjouk banderiális rendszere fejlesztett tovább. Donászy Ferenc a heraldikai ábrák alakításában is jelentős tényezőnek tartja a középkor világnézetét, szellemiséget.

40 „A középkor miszticizmusra, allegorizálásra és szimbolikára hajló szemlélete feltétlenül hatott a heraldikai ábrák, alakok kialakulására. Különösen vonatkozik ez az állatképekre. Ezek az állatalakok a heraldikai ábrázolás technikai szükségességei által módosulván, sztereotip alakban formálódtak ki és állandósultak." A heraldikai állatábrázolásokhoz számos esetben mondai hagyomány is fűződött.

41 E mondák legrégebbi rétege totemisztikus emlékeket őriz, a család egykori állatősére utal, akitől az állítólag eredetét vette. így Árpád nemzetsége az Emese álmáról szóló monda tanúsága szerint a turult tekinti ősének. Hasonló szemlélettel lett a sólyom a Csanád, valamint az Örsur nemzetség, a sas pedig az Aba, valamint a Miskolc nemzetség jelvénye, az oroszlán a Csák, a hattyú a Szalók nemzetség címerállata. A családok címerállatai azután megjelentek a korabeli tárgyi környezet legkülönbözőbb darabjain, a bútoroktól a közlekedési eszközökön át a dísztárgyakig, textíliákig. A heraldika állatalakjai a hivatalos iratokon, tárgyakon át is eljuthattak a szélesebb társadalmi rétegek elé. 37 Vö. Henry de Moroni 1976. 32-34. 38 Vö. Henry de Morant 1976. 35. 39 Vö. Bárczay Oszkár 1897. és Áldásy Antal 1923. 40 Donászy Ferenc 1938. 7-26. 41 Sándor IsU'án 1977. 432.