Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KÍGYÓ

153-154. kép. Miskakancsók (Mezöcsát, Borsod m. 1852., 1871.) Peesch feltételezi, hogy ezek a székek valamikor lakodalmas székek lehettek, de ielen370 testartalmuk még nem tisztázott. A kígyó spirálisan tekeredő változata is fel-feltűnik a népművészet díszítményei között. Különösen a kerek díszítendő felület kedvező hozzá, mint pl. fából készült hengeres tárolóedények feneke. Különböző funkciójú díszes botok szárán is végigtekeredik a kígyó. Pásztorboton, sétaboton, de guzsalyszáron is gyakori díszítmény, példáit Szlovákiától Görögországig és Franciaországig sorolhatjuk. A magyar népművészet figurális díszítményei között egyik legrejtélyesebb és legvitatottabb motívum a Miskakancsók hasán, olykor fülén tekergőző kígyó. Ezeket az antropomorf boroskorsókat az európai népművészeti albumok, monográfiák is mindig bemutatják.

371 A miskák kultikus funkcióját, a szegények etetésének nevezett szertartásban való szerepét Kresz Mária feltárta. A kígyóábrázolás jelentéséről azonban napjainkban is eltérőek a vélemények (153-154. kép). Az egyik feltevés szerint a nép a reneszánsz hullámvonalas, indás motívumot alakította át, mint például a hímzéseken is, kígyóvá. Több olyan értelmezés is van, amely a miskák kígyóábrázolásában valamilyen szimbólumot lát. A Balassa-Ortutay néprajzi monográfiában ez olvasható:

373 „A férfit ábrázoló boroskancsók, a miskák hasán gyakran 370 Reinhard Peesch 1981. 138. 371 Vö. Reinhard Peesch 1981. 130. 372 Kresz Mária 1971. 8. 373 Balassa hán-Ortutay Gyula 1979.394.