Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A KÍGYÓ

155. kép. Kígyós-madaras párnavég (Torockó, Torda-Aranyos m. 19. sz. eleje) ott találjuk a kígyót, mely talán a borban lévő veszélyekre igyekezett figyelmeztetni a mérték nélküli borivókat." A Néprajzi Lexikon a kígyó gyógyító erejében való hittel magyarázza az ábrázolást.

374 Más vélemények ezt a gondolattársítást folytatva úgy vélik, hogy a kígyó nem a saját, hanem a korsóban lévő bor gyógyító erejére utal. Ezt az érvelést nyomósítja az is, hogy a Tokaj város címerében a pallosra kúszó koronás kígyó a tokaji bor gyógyító erejét jelképezi.

37 A kígyómotívumot hasonlóan értelmezi Kresz Mária is, sőt szerinte a bor, mint gyógyító, varázserejű ital értelmezését hangsúlyozza az is, hogy a kígyó már az ókorban is előfordult borosedényeken.

376 Egyébként boroskancsót díszítő kígyót a magyar népművészetben is találunk évszázadokkal korábbról is. Vas megyéből származik az a nagyméretű zöldmázas, karcolt díszű kancsó, amely a belekarcolt évszám szerint 1690ben készült, és a hasát díszítő szimmetrikus virágtő és rozetta mellett a füle alatt plasztikus kígyó tekergőzik.

377 Bálint Sándor a kígyó keresztény értelmezésével magyarázza a miskák kígyóábrázolását: „...Az ábrázolás inkább a középkori ikonográfia népművészeti hajtása: Mihály arkangyal itt a kancsón a kígyó képében kisértő, leselkedő sátánt kényszeríti arra, hogy az emberek áldomását, tisztes együttlétét a részegítő bor ne rontsa meg." 374 Vö. Diószegi Vilmos-K. Csilléry Klára-Pesovár Ferenc 1980. 193. 375 Vö. Varga Gábor 1982. 43-R 376 Vö. Kresz Mária 1983. 42. 377 Közli Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 430. kép