Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
AZ OROSZLÁN
Oroszlánábrázolások a magyar népművészetben A kályhacsempéknek évszázadok óta kedvelt díszítménye volt az oroszlán. A diósgyőri várból és a Budavári palotából is már a 14. századból maradtak fenn mázas 333 oroszlános kályhacsempek. Az ábrázolás változatai is megállapíthatók a párhuzamok vizsgálatával, a kül- és belföldi rokonanyag összevetésével. A fa törzsénél fekvő oroszlán különböző helyekről több példányban ismert. Ugyanaz a kompozíció, tehát a fa alatt fekvő oroszlán korábbi, azaz 15. századi kelméken, így például spanyol selymeken is feltűnik. 334 Az ágaskodó oroszlán koronával a fején és kétfelé tekeredő farokkal az ún. cseh oroszlán néven vált ismertté, ábrázolására a Zsigmond-kortól vannak emlékeink 335 (131132. kép). A 14-15. században Erdélyből fennmaradt ácsolt ládákon is találkozunk oroszlánábrázolással - ahol is festett díszítéssel készült, hivatásos képíró alkotásaként. Ábrázolásmódja szintén a bizánci selymekéhez hasonló, a motívumot medaillonként körbe foglalták (133. kép). A 17-18. század egyre tagolódó kultúrájában az oroszlán olyan tárgykörökben is szerepel díszítményként, amelynek, ha mesteremberek mintájára is, funkciójánál, használati körénél fogva a nép felé is kisugárzó ereje, hatása van. A lőportartó szaruk karcolt díszítményein például az archaikus, geometrikus motívumok között és a stilizált növényi elemek, virágtövek társaságában feltűnik az oroszlán alakja is. Egy 1737-es datálású lőportartó két szárán mintha a virágos ágra mászott volna a két ágaskodó állat, medaillonba fogott kétfejű sast támasztanak. Máshol a lőportartó fő helyén, törzsén szerepel az oroszlán, fején tulipánszerű koronát visel, farokbojtja is virágsziromszerűen nyílik szét (Székelykeresztúr). Egy 17. századi, Felső-Magyarországról származó lőportartón pedig szinte mesealaknak tekinthető emberfejes, bajuszos nagysörényű oroszlán ül kedvesen naiv ábrázolásban 336 (135. kép). Feltűnik a heraldikai eredetű páros oroszlán a festett templomi bútorzaton, a menynyezetdeszkákon - érdekes módon csak erdélyi emlékanyagon. A kispetri templom egyik mennyezettábláján az oroszlánok az alkotás adatait (festőasztalosok neve, évszám) tartalmazó feliratot tartják. Máshol még távolabb került az ábrázolásmód a heraldikus eredettől: a két ágaskodó oroszlán koronát vagy virágdíszes oszlopot (Maksa), sőt egy nagy 337 rozettát fog közre (Kalotadámos) (134. kép). A címert tartó heraldikai oroszlán lehetett a mintája azoknak a falusi homlokzatdíszeknek is, melyek a 19. századból maradtak fenn. Egy csopaki présház oromzatán a következő vakolatdísz látható: szőlőágak közé illesztett Kossuth-címer alatt két ágaskodó oroszlán tartja azt a táblát, melyen FAIN FERENCZ 1878 felirat olvasható. 338 Egy mikófalvi házoromzaton magát a címert tartja a két oroszlán. A készítés ideje: 1894 339 332 Kozák Károly 1963. 146. 333 Czeglédy Ilona 1988. 63. és Holl Imre 1958. 334 Ernst Fleming 1927.52. 335 Holl Imre 1958. 336 Borsos Béla 1982. 65. 337 Tombor Ilona 1968. 338 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 116. 339 Bakó Ferenc 1976. 149.
