A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Galuska Imre: Kesznyéteni éléskamarák

juk mellé a hambár minden feladatának megfeleltek, tehát a könnyen hozzáférhető tárolásnak is. A zsák olyan tároló eszköz, amely egyben szállító eszköz is, és ezzel kerül fölébe - paraszti gazdálkodásban - az összes többi tároló eszköznek. Csak a verem rejtő és légmentesen tároló szerepének nem felelt meg, de erre már nem is volt szükség. Sok gazda nem is ácsoltatott hambárt, hanem - szűit-font a fehérnép - csupa zsákokban tarotta „szegínysígit". így T. Bús Jánosnak 1940 körül 120, azaz egyszázhúsz zsák ékesítette és töltötte meg komoráját. Ennyi zsákot számon tartani is elég, de még beléjük maddzagot húzni is, nem megszőni. Ide is írom a néhai gazdasszony nevét: Turóczy Rozália. Igaz, az eszvátába - azt mondják - a férje se restellt beleülni. A maga és két legényfia szorgalmas munkájával teltek meg a T. Bús János zsákjai, mind. A falhoz és egymáshoz támogatva, esetleg több sorban is -fődes komorakról lévén szó, tehát padlótlanokról - zsákdeszkákon álltak a zsákok. A zsákdeszkák viszont tuskókxa - fűrészelt tőkedarabokra - voltak fektetve. Zsákjaink két oldalán hosszanti csíkdíszítés futott végig; beleszőtt piros, kék vagy tintafekete; egyik háznál szimpla vékony, másiknál dupla, harmadiknál egy vastag csík, két szélén vékony szállal rámázva, meg kinél milyen; de egy háznál is lehettek különbözőek, amit az is visz, hogy melyik esztendő szövéséből valók, vagy ilyen tényezők is, mint: ezt a meny hozta a házho (Ilonkával attak); ezt meg szegíny idesanyám szűtte; anyámasszony (anyósom) atta; ezt ez a mi emberünk meg lelte valahol; egy tiszta új zsákomat meg elcseréltík evvel a halálos hótt rosszal, mer evvel a nyüzge emberrel mindent meg lehet tenni... A zsákot betű - monogram - is díszíti és őrzi. Mert mit érne, ha valaki ráismerne a maga bár igen jeles zsákjára, ha nem volna rajta betű! Joggal mondhatnák: Nem egy tarka kutya van a világon... Némelyikén rajta - nyilván a félreértés elkerülése végett a lánykori név kezdőbetűje is, például T L, alatta: Gy R. Szokták papírból kivágott forma „negatívján" át festeni a betűt. Festéknek legjobb a tenta. A zöldgálic vagyis kíkkű se gyön le, de mint a kíkvíz - kékítő -, kieszi a zsákot. De tán csak a rosszhiszeműség mondja, hogy a betű helyén nem azért van megfoldozva a zsák, mintha a festék ette volna ki, hanem mert más betű volt ott eredetileg. Némelyek meg is szokták számozni a zsákot. A betű takarosságára manapság nem fordítanak oly nagy gondot. A legtöbb csak rányálazza tintaceruzával, de mégis csak ráteszi, mert így könnyebb rálelni a darálóban, vagy a miskolci piacra vontatón szállítkozva a maga zsákjára kinek-kinek a sok, jobbadán egyforma vagy nagyon hasonló, ezért könnyen elkeveredő, eltévedő gyári készítmény között. A gyári szövésű zsák pestizsák. Pedig egy részük már nem is pesti, hanem egyenesen külföldi. Hány ország ismeretlen szavait lehet betűzgetni rajtuk a darálóban néha a várakozás unalmában. Összetartozik a földkerekség. A zsákok ös&zetalálkozása is az internacionalizmusról beszél. A kesznyéteni darálóban kínai zsákokat is láttam... A paraszt zsák - azóta mondják így is, mióta a gyári szövésűek megjelentek, és akkor, ha valami a megkülönböztetést indokolja-szövésére többnyire nem két, hanem négy nyüstös. Ez utóbbi súlyaként két kilát számítanak, a másiknak és a pestinek csupán egyet, de ezé ennyi sincs. A liszteszsák anyaga rendesen fele fonal, fele pamut. Ritka szövésűek nem lehettek, ezért mindenkor négy nyüstösek voltak; sürü bordába szűttík. Többnyire a hambár előtt deszkán sorakozva tárolták a háromféle lisztet. A korpa tartására a korpászsák szolgált. Új állapotukban vagy használaton kívül, tisztán, kiszapulva a bemángorolt ruhák között az ílísládában tartotta a gazdasszony, vagy abban a zömök, kar nélküli, valaha tulipános ládában, melyet mint új asszonnyal még a nagyanyjával adtak. A mostanában elszaporodó pestizsákokkal - hiszen néhány éve már nem szőnek - lehetőleg kikímílik a sokkal nagyobb becsben tartott házi készítésűeket.