A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Galuska Imre: Kesznyéteni éléskamarák

Ezelőtt hordáskor, géplés előtt a gazdasszonynak amúgy is sok dolgát a zsákfódozás sűrítette. Csak az igen lyukasakat nem/óc/ozták meg, hanem használható anyagukat felfódozták. Vagyis foltnak felhasználták, felvarrták. Befogadóképességükre nézve is szokták a zsákokat különböztetni, nevezni. A négyvékés zsák, mint a neve is utal rá, négy véka, tehát 4x32 = 128 liter terményt fogad be. A hatvékás zsák 192 litert. Mivel négy véka egy köböllel egyenlő, a négyvékást köblös zsáknak is szokták olykor-olykor mondani. A búza vékáját 25 kilóval számolják, de a gabonáét („rozs") csak per 20. így egy négyvékás zsákba 100 kg búza vagy 80 kg gabona fér. A hatvékás zsákba pedig búzából 150 kiló! A század kezdetén is még emlegetik - ez volt az erőpróba: vékába állva a hatvékás telezsákot a vállra emelni! A pestibe 100 liternyi férhet, vagyis úgy 75-80 kilogram - búzából. Ezt egy egészséges, erős férfi egymaga is a vállára veheti anélkül, hogy feladnák. A szütyő széle-hosszában vagy csak hosszában kisebb, mint a zsák. A zacskó a szütyőnél is kisebb, de általában szövetében is különbözik. Ugyanis nemcsak hogy nem négy nyüstös, hanem egyenesen ritka vászonból varrták. Ezt a vásznat a szövés legvégén nyerték, mikor már azt nem lehetett sűrűre verni.. Olyan átlátszó volt, mint a szúnyoghálló. A túrósruhát meg gomojásruhát ebből készítették, és szütyőt varrtak belőle, melyben - szellős lévén - a kiszáradt párt, száraztésztát, szuszinkát - aszalt gyümölcsöt - tárolták a gerendára akasztva. A szerfölött nehéz hatvékás zsákok használatát a régi komposmalom vámvételének merev gyakorlatával magyarázzák: Azír vót nagy zsák, mer akármijen vót, egy ficsorral vettek mindéggyikbül. De a hatvékás zsákoknál még szertelenebbek is találkoztak. Idős Mónus Demeterek mikor egyszer A(lföldi) Oláh Pálnál, ennél a régimódi öreg gazdánál gépeltek, láttak egy száznyolcvan kilós zsákot is. Búzából ment bele 180 kg. Mikor mint percentes gazda szépen összeszedte a zsákot, azaz a száját takarosan madzag alá ráncba rakta, akkor magyarázta nekik az öreg ember: Fiaim, még ez a komposmalomho kíszűlt, mert ugyanannyi vámot vettek ebbűl a zsákbúi, mintha száz literes zsákot vittem vóna. Ezt a régi vízimalmot pedig - itt vót valahol a Szárazhátnál - a zsákokban „személyválasztást" nem tevő merőedényéről, a ficsorról vagy ficsórró] ficsóros malomnak emlegetik. Századunk elején a hatvékás zsákok használata még általános. Ezeknek a 120-150 kiló szemesterményt tartalmazó zsákoknak a vitelére alkalmazták a kapocskát. Két jó arasznyi nagyságú, piskóta alakúra faragott, vaskos párhuzamos fát mind a két átfúrt végén egy-egy hengeresre faragott fa fog össze. Ez a kapocskát alkotó négy fa úgy helyezkedik el, mint a négyzet négy oldala. Két ember egymással szemben ki-ki maga felől megfogja a kapocska két hengeres fáját, az egyik a jobb, a másik a bal kezével. A zsákot rádűtik a kapócskára, melynek a piskóta alakú, tehát homorúra faragott tápárján fekszik a zsák. A másik két kezükkel a zsák csücskét fogják. Szekérre való feladáskor a zsák alsó végét felerőltetik, fellökik - mikor hogy és kinek hogy sikerül -. hogy az a már szekérre helyezett másik végén, a bekötött végén átlendüljön, irányában többé-kevésbé a gyengébb fél felé hajolva a zsákolok közül. Ha van ott egy harmadik személy is - asszony vagy gyermek, az ilyen két kézzel nekifeszülve segíti a már fellendülő zsákot emelkedésében. Egy negyedik pedig a szekéren - ha akad ide is külön ember - elszedi a zsákot, esésében irányítja, fekteti, s ahol szükséges, dugdos alája szénacsóvát - kivált hosszabb útra készülve - hogy a szekér oldala, lőcse ki ne ragja. Kapocska nélkül az egyik zsákoló a másik csuklóját fogja át, mégpedig vagy a kezdeményező, vagy az erősebb a másikét. De úgy is szokták - egyenrangúnak számító cimborák (társak, partnerek) -, hogy négy ujjukat akasztják egymásba, s úgy fektetik rá a két összefogott (jobb és bal) félkarjukra a zsákot. De ez utóbbi módján a kapocska