A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Hellebrandt Magdolna-S. Koós Judit: Bronz kincsek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOK TERÜLETÉRŐL Bronzkincsek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből Amikor fiatal régészként a Herman Ottó Múzeumban kezdtem dolgozni, egyik héten bronzleleteket hoztak be Mezőnyárádról, melyek építkezésnél kerültek elő. A következő héten egy aktatáskából tömör bronz karpereceket, és egyéb, több mint 3000 éves ékszereket vett elő a találó, aki Kurityánban, meszesgödör ásásakor bukkant a régiségekre egy hegytetőn. Ezeket, ha nem is ilyen egymásutánban, de követte a mádi, nagyrozvágyi, ócsanálosi, pácini IV., sárospataki II. bronzlelet, s áttekintve a múzeum addigi kincsleleteit, az idők folyamán körvonalazódott az az elképzelés, hogy ezeket a leletegyütteseket bemutassuk a nagyközönségnek is. A „kincs" szó minden emberben valami meséset jelent, olyan dolgot, amiről álmodni lehet, de szinte elérhetetlen. Végigtekintve történelmünk különböző időszakait, találunk olyan elrejtett értékeket, melyek az adott kor emberének rendkívül fontosak voltak. A palcolitikumból, azaz az őskőkorből ékszercsigaleletet ismerünk, melyet Szobon az Ipoly partján találtak, s az anyag a ma is ismert paleontológiái lelőhelyről származik. A neolitikumból kőbaltaleletről van tudomásunk, például Szerencsről. A rézkorban hosszú kőpengéket rejtettek el valamilyen szerves anyagban, ami az évezredek folyamán megsemmisült, s napjainkig csak a szorosan egymás mellé tett kőkések maradtak meg, s kerültek elő szántáskor. A középső bronzkortól találunk kerámiadepókat. A késő bronzkorban, kora vaskorban bronz fegyvereket, ékszereket, munkaeszközöket, felségjelvényeket és bronz nyersanyagrögöket ástak el. A kelták voltak az elsők Európában, akik pénzt használtak, tőlük ismeretesek az első éremleletek. 1991-ben a kassai múzeum Maraton-szobornál levő patinás főépületében rendeztük meg először a bronzkincsek kiállítását. A kivitelező ekkor, és a továbbiakban is Kamarás Jenő és munkatársai voltak. A fémtárgyakat Kováts Tibor, a kerámiát Zelináné Abonyi Judit és Kozmáné Bányi Judit restaurálta. Egy vitrinben a középső bronzkori anyag, így a szendrőládi csákány, a borsodgeszti karvédők, a nagyrozvágyi és tiszaladányi leletek kaptak helyet, ezt az anyagot S. Koős Judit állította ki. A további tizenegy tárlóban helyeztem el a késő bronzkori, kora vaskori bronzkincseket, így két tárlóban a pilinyi kultúra, egyben a Berkesz kultúra, négyben a Kyjatice kultúra, háromban a Gáva kultúra és egyben a preszkíta kultúra anyagát. A kiállítást 1991. március 28-án dr. Olexa László docens, kassai múzeumigazgató nyitotta meg, majd dr. Veres László, a Herman Ottó Múzeum igazgatója adta át. A kiállítás május 20-ig állt Kassán, ezután átszállítottuk Rozsnyóra, a Bánické Múzeum (Bányászati Múzeum) munkatársaival. A főtér északi részén, a Galéria emeleti két termében május 22-én Csobádi József múzeumigazgató megnyitója után dr. Veres László ajánlotta a kiállítást az érdeklődők figyelmébe. A bronzkincsek kiállítást hat hétig látogathatták a rozsnyóiak (1-2. kép). A Herman Ottó Múzeumban Miskolcon 1993. május 25-én Kalló Lászlóné megyei történelem szakfelügyelő, a Földes Ferenc Gimnázium tanára nyitotta meg az újra rendezett kiállítást, mely a Papszer két földszinti termében várta a látogatókat.