A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Hozzászólások

Hozzászólások A konferencia témájának problematikussága érthetővé tette, hogy az előadásokat követő vitákban többféle vélemény artikulálódjon, fogalmi tisztázatlanságból adódó félreértések merüljenek fel. Piróth István a többségében múzeumi tárgygyűjteményekkel dolgozó szakemberek számára szokatlan - ismeretelméleti - oldalról közelítette meg a néprajzi tárgy fogalmát. A tanulmány hallatán Hofer Tamás a néprajzi tárgy - múzeumi tárgy terminológiai különbségét értelmezte a dolgozat egy lehetséges olvasata alapján. Az előadó a néprajzi tárgyat oly módon határozta meg, hogy ez a tulajdonság (néprajzi tárgy-lét) a tárgyak nem immanens, már eleve adott jellemzője, hanem sajátos pozíciójának következménye. Egy tárgy akkor válik néprajzivá, ha a kutató felfigyel rá, szemét, fényképezőgépét ráirányítja, valamilyen rögzítés folytán bekerül a tudomány vérkeringésébe, ahol fényképként, rajzként, leírásként van jelen, hivatkoznak rá. A néprajzi tárggyal szemben a múzeumi tárgy fogalomkörét az előadó sokkal szűkebb ívben húzta meg, kijelentve, hogy a múzeumi tárgy-lét ugyancsak a tárgy sajátos helyzete által határozható meg. Múzeumi tárgynak a fenti definíció szerint az nevezhető, amelyet az elméletileg végtelenné növelhető néprajzi tárgyak halmazából, különböző kiválasztási szempontok figyelembevételével a muzeológus bevisz a múzeumba. Többen képlékenynek tartották az ily módon létrehozott meghatározást, amelynek nem is az indokoltsága, hanem a használhatósága tűnik bizonytalannak. A gyakorlatban így minden tárgymeghatározás olyan erős szubjektív elemet hordoz magában, amely kétségessé teszi a tárgyak korrekt rendszerezésének lehetőségét, normarendszer felállítását. Az előzőek értelmében megválaszolandó kérdés tudományelméletileg is indokolt, hogy azok között a tárgyak között, amelyeket egy társadalom használ, van-e valamilyen rendszer. A vizsgált közösség mindennapi életéből, értékrendszeréből, tudásából kiindulva kialakíthatók-e olyan irányelvek, amelyekből kitűnik, hogy egyes tárgyak relevánsabbak-e, mint mások? Alkotnak-e ezek valamiféle rendszert? Ugyanis, ha a tárgyak relevanciájuk szerint strukturálódnak, nem mindegy, hogy melyek kerülnek múzeumba. A tárgy „múzeumi" jelzője ebben az esetben nem egy külső, pozíciójából eredő tulajdonságot jelöl (megfogható, elvihető), a tárgygyűjteménybe kerülésének indokoltsága relevanciájának függvénye. Borsos Balázs arra figyelmeztetett, hogy a relevancia szót hiba lenne abszolutizálni. A tárgyak rendszere az időben átalakul, egyesek, amelyek egy adott korszakban kitüntetett szerepet töltöttek be egy adott közösségben, később perifériára szorulnak: pl. a szenes vasaló vagy a sulykoló. Különböző tudományterületek aspektusából vizsgálva is más-más a relevánsnak mondható tárgyak csoportja: egy ipartörténész nyilvánvalóan más szempontok alapján tanulmányoz egy traktort, mint egy néprajzos. A hallgatóságban határozott igény fogalmazódott meg aziránt, hogy a néprajzi tárgy jelentését megragadhatóbbá tegye, nem engedve azt a kutatói szubjektivitás talajára.