A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Vida Gabriella: Egy néprajzi ásatás tanulságai. Kerámiatörténeti vizsgálatok

Egy néprajzi ásatás tanulságai Kerámiatörténeti vizsgálatok A mezőcsáti fazekas selejtgödrök jelentőségére Kresz Mária hívta fel a figyelmet. Az Abaúj megyei Gönc fazekasságának története és mibenléte kapcsán fejtette ki, hogy - bár nem hanyagolandók el az országos viszonylatban csekélyebb jelentőségű fazekasközpontok sem -, a kerámiakutatás jövője mégsem az, hogy a népi fazekasság utolsó évtizedeinek kis fazekashelyeit vizsgálja. A magyar ólommázas kerámia történetét még nem sikerült megnyugtató módon rekonstruálni, a népi kerámia, azon belül a regionális stíluscsoportok és a lokális díszítőhagyományok közvetlen előzményét, kialakulásuk folyamatát jószerint még homály fedi. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a miskolci fazekasság feldolgozása még várat magára, jóllehet, egy kutatás eredménye alapvetően megváltoztatná, vagy módosítaná Domanovszky Györgynek az ún. középtiszai stíluscsoport történetéről kialakult és elfogadott elképzeléseit. Ebben a munkában levéltári források, írott dokumentumok szerencsére szép számban rendelkezésre állnak, ennek következtében a céh életéről, szervezettségéről kielégítő kép nyerhető. Az írásos források azonban jellegüknél fogva képtelenek választ adni arra a kérdésre, hogy a céh mesterei megjelenésükben milyen edényeket készítettek, vagyis milyen formájúak voltak, milyen színekkel, mely technikával és ornamensekkel díszítették őket. A hitelesen miskolci termék olyan kevés, hogy csupán rájuk támaszkodva nem lehet a miskolci fazekasság főbb sajátosságait, szerepét megállapítani a regionális kerámiastíluson belül. Ehhez a munkához ki kell lépni a város falai közül, újabb módszereket kell keresni, és fokozottan támaszkodni kell a régészeti feltárások során előkerült leletekre. A mezőcsáti fazekasságról nyert információkon túl ebben a munkában, valamint a stíluscsoport mibenlétének és történetének kibogozásában lehetnek segítségemre a régészeti módszerrel feltárt, az első égetés alatt tönkrement edények töredékeit tartalmazó ún. selejtgödrök Mezőcsáion. A munka két év óta folyik, mely módszertani szempontból is felvet problémákat és kérdéseket, ezekről azonban a Fiatal Néprajzkutatók I. Konferenciáján, illetve az elhangzott előadásokat tartalmazó kötetben már említést tettem. Szomszédok, leszármazottak visszaemlékezései alapján meg lehetett állapítani a fazekasdinasztiák többségének pontos lakóhelyét. Ezek a porták azonban a kisváros belterületén, az egykori ólaskertes település zegzugos, kisudvaros belső magjában helyezkednek el. A telkek határai még a mostani tulajdonosok életében is sokat változtak, a korábbi kerítések, épületek helye nehezen és feltételesen határozható meg. A portákon ma is élnek, az épületek és a gyümölcstelepítések miatt rendkívül kicsik azok a felületek, ahol megkísérelhettük az ásatást. Különösen sajnáltuk ezt a volt Rajczy-portán, ahol számos kamrát és fészert építettek, ill. szőlőt telepítettek arra a telekrészre, ahol a praktikum logikája szerint a selejtgödrök lehetnek. így csupán ott kísérelhettük meg a munkát, ahol eleve kevés siker kecsegtetett. A három helyszínről előkerült cseréptöredékek restaurálása folyamatosan történik, azonban olyan tömegű kerámiáról van szó, hogy az eltelt idő egyetlen ásatás